Álarcosbál

2.9K 202 2
                                    

Beesteledett, mire a múzeumhoz értünk, Loki pedig újra Loki volt. Felmentünk néhány lépcsőfokon a bejárathoz, és az ajtóban álló őr mit sem törődött velünk. Biztos voltam benne, hogy ez is Loki műve.
Belülről az épület még díszesebb volt, mint kívülről. Amint beléptünk, egy kedves hölgy megmutatta, merre van a bálterem, ahol a fogadást tartják. Egy boltív alatt mentünk át a hatalmas terembe, ahol már elég sokan voltak. Klasszikus zene szólt, az emberek elegáns ruhákban halkan beszélgettek és pezsgőt ittak. Néhányan keringőztek a terem közepén, azt hiszem (nem ismerem a táncokat). Mintha egy másik világba csöppentem volna.

Mit keresek én itt??

-Karoljon belém -súgta Loki.
-Mi van?
-Úgy természetesebben néznénk ki.
Újra szétnéztem, és akkor vettem észre, hogy néhány pár egymásba karolva sétál, beszélget, vagy indulnak táncolni.
Így mentünk el az egyik pincérhez, akitől elvettünk egy-egy pohár pezsgőt. Mindketten hamar kiürítettük a poharunkat.
-Felkérhetem egy táncra? -kérdezte Loki. Látszott rajta, hogy jó kedve volt, és talán izgult is a terv miatt.
Én meg, azt hiszem, elpirultam.
Tudtam, hogy a terv része, hogy feltűnőek legyünk, de erre azért nem számítottam.
-Én... én nem tudok táncolni.
-Az nem számít.
Azzal kézen fogott és lassan odavezetett a terem közepére.
És táncoltunk.
Meglepően jól tud táncolni. Keringőszerű lépésekkel haladtunk körbe, körbe, a lassú zeneszó ritmusára.
Megint olyan lehetetlen volt ez az egész. Én mégis élveztem.

Nem tudom, mennyi ideig táncolhattunk. Amikor a zene véget ért, akkor mi is megálltunk. Újra belékaroltam, és elegáns léptekkel felmentünk egy lépcsőn a felsőbb szintre a párkányra. Egyre közeledett a terv azon része, melyet utáltam.
-Remek este volt, nemde?-kérdezte Loki, ravaszul mosolyogva. -És a legjobb része még csak most jön.
-Az hogy eltűnök?
Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Tudja, mi a dolga?- kérdezte végül.
-Persze, hogy tudom. -feleltem nyugodt hangon. - De még mindig nem tetszik. Nem bízok magában, meg a holdkóros embereiben sem.
- Ez kölcsönös.
Még pár másodpercig csak álltunk ott némán. Talán búcsúzkodni akartam, de nem tudtam, mit is mondhatnék.
-Menjen. -mondta végül Loki a karórájára pillantva. -Nekem jelenésem van.
Azzal lassú léptekkel elindult a lépcsőhöz, de még visszafordult.
-Ne izguljon. Jönni fognak magáért.
Lassan eltűnt a szemem elől. Bámultam utána, mintha akkor láttam volna utoljára.
Miközben lentről sikoltozások hallatszódtak, gyors léptekkel otthagytam a termet, majd a múzeumot. Odakint hűvös volt, nekem pedig sietnem kellett, ezért futásnak eredtem.
A kis hotel néhány utcára volt a múzeumtól. Ott foglaltak nekem egy szobát éjszakára, elvileg ki is volt fizetve. Miközben a hotel felé tartottam, rossz érzés fogott el.
Nem tudtam, mit csinál Loki a múzeumban.
Nem tudtam, hogy tényleg jönnek-e majd értem, vagy ott hagynak.
Nem tudtam, mi lesz akkor, ha a terv beválik.
Nem tudtam, mit fogok kezdeni azután, hogy ennek az egésznek vége.

Get Loki'dWhere stories live. Discover now