Get Loki'd

Nulla bizalom

Amikor már mind a hat a földön feküdt, muszály volt felnéznem, hogy lássam, mi történik. Egy óriási páncélos uszonyos állatszerű izé repült el felettem.
-LOKI!! -kiáltottam teli torokból.- MI A SZAR EZ?!?
Harcosok ugráltak le az oldaláról, a tetejéről, mindenhonnan. Hirtelen ötletből elkezdtem utána futni, amikor pisztolylövéseket hallottam. A következő utcában három alak harcolt a chitaurikkal. Amerika Kapitány (még én is felismertem), Barton, meg a vöröshajú nő a repülőbázisról. Mivel jobb ötletem nem volt, elindultam feléjük, közben addig lőttem a chitaurikat, míg ki nem örült a fegyverem. Amikor megérkeztem hozzájuk, a fegyvert ledobtam a földre. A nő rámfogta a pisztolyát.
-Én nem akartam ezt. -mondtam felemelt kezekkel. - Segíteni akarok.
-Nem bízunk magában. - szólt a nő.
-Az nekem tökmindegy. -ezen mintha meglepődtek volna egy kicsit. - Csak engedjék hogy segítsek.
Egymásra néztek. Nem tűntek túl lekesnek.
Addig álltunk így, mígnem az utcát kezdték ellepni a harcosok. Körülöttünk káosz, mi meg csak néztünk egymásra mint négy ebihal.
Végül a kapitány a két társához fordult.
-Fel tudják tartóztatni őket?
-Másra sem vágyom. -szólt Barton.
A kapitány azzal leugrott és eltűnt a másik utcában, Barton íjjal lőtt, a nő meg pisztollyal, én meg eldöntöttem magamban, hogy meg kell találnom Lokit. Aztán eszembe jutott, hogy talán rossz helyen állok. Követve a másik kettő példáját fedezékbe húzódtam egy összeroncsolódott taxi mögé.
-Ömmmm, kérhetnék egy tőrt, vagy valami ilyesmit? - kérdeztem a hozzám közelebb álló Bartont.
-Inkább jöjjön, segítsen. - mondta és egy utasokkal teli felborult busz felé indult. Utánamentem és együtt segítettünk az embereknek kijutni.
-Mostmár adhatna valami fegyvert...
-Nat!- szólt oda a vöröshajú nőnek. Ő abbahagyta a lövöldözést és úgy nézett ránk, mintha megőrültünk volna.
-Ez most komoly? - kérdezte.
- Nem.-  mondta Barton elgondolkodva. -De nálam csak az íjam van.
-Utállak, Clint. Sírba viszel... -sóhajtotta a nő, miközben odadobta nekem az egyik pisztolyát, aztán két teli tárat. Barton mosolyogva nézte őt.
-Kösz. - szóltam oda és eltettem a két tárat a tőröm tokjába, aztán az ellenség felé indultam. Közben csak egy dolog járt a fejemben:
Meg kell találnom Lokit.