Egy órányi szenvedés

2.9K 207 3
                                    

Utálok ruhákat próbálni. Lehet hogy eddig is utáltam de most biztosan tudom, hogy utálom.
A legrosszabb az egészben az volt, hogy minden egyes alkalommal, amikor kiléptem a próbafülkéből, Loki kifejezéstelen arca fogadott.
Tanácstalanul néztem magam a tükörben. Az eladónő az összes ruhára azt mondta, hogy szörnyen jól áll és nagyon jól nézek ki benne. Hát sokat segített.
Volt rajtam hosszú ruha, rövid ruha, fekete ruha, szürke ruha, hosszúujjú, ujjatlan, csipkés és nem csipkés. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Végül találomra fogtam az egyiket és felvettem. Egy ujjatlan, térdig érő, fekete csipkés ruha volt, amolyan egyszerű, de nagyszerű. Kimentem a próbafülkébből, Lokira néztem, aki ugyanolyan "miafrásztkeresekénitt" arccal nézett vissza, mint eddig. Tettem néhány kört, aztán megálltam előtte.
-Jó lesz? -kérdeztem.
-Nekem teljességgel megfelel. De nem én fogom viselni. -jegyezte meg.
-Hát jó. -sóhajtottam. -Akkor ez lesz.
Miután visszaöltöztem, a pénztárhoz mentünk. Loki megint nem értette, mit csinálok. Nem szóltam semmit, nem akartam leégetni magunkat a pénztáros előtt.
-225 dollár lesz.
Kínos csend.
Basssszus.
-Elnézést, a bátyám kissé nehéz felfogású, tudja nemrég agyrázkódást szenvedett, talán elfelejtette hogy neki kell kifizetnie.-a végén Lokihoz fordultam. -Ugye nem felejtetted otthon a pénztárcád?
Szegénynek fogalmasa sem volt róla, hogy mi történik.
-Tudod, a ruhát ha meg akarod venni, ki kell fizetni.
Végre láttam rajta, hogy kezdi kapizsgálni.
-Nincs nálam pénz. -mondta lazán. -Mert nincs rá szükségem. -Láttam hogy egyenesen a pénztárosnő szemébe néz, az pedig egyik pillanatról a másikra megváltozott.
-További kellemes napot! -mondta vidám hangon. -Viszlát!
Loki gyors léptekkel elindult. Felkaptam a pultról a szatyrot a ruhámmal és utána siettem.
Még egy dolog, amit valószínűleg soha nem fogok megérteni. Talán annyira nem is akarom.

Loki a bolt előtt várt.
-Cipő is kéne. -mondtam neki.
-Mennyi baja van magának...
-Jé, pont ott van egy cipőbolt.-mit sem törődve a megjegyzésével, elindultam az újabb bolt felé.
-Remélem, nem akar annyi időt elfecsérelni itt is...
Negyed óra se kellett, már úton voltunk az őrhely felé. A lehető legegyszerűbb, fekete,  lapostalpú cipőt választottam, arra az esetre, ha futni kéne, vagy ilyesmi. Sosem lehet tudni...
Amikor visszaértünk, ezúttal kínai kaja várt ránk. Loki pedig visszaváltozott Lokivá, hála az égnek. Nem azért, de ez a Loki jobban nézett ki mint a másik Loki, aki Loki volt néhány perce.
Valamiért meglepett, amikor a félisten hozzáfogott kínait enni. Persze, még neki is kell ennie valamit. Evés után mindenkit összehívott megbeszélni az estét.

Get Loki'dWhere stories live. Discover now