Lebuktatok (Szünetel)

11. rész

Elena szemszöge

Ma este lesz Tommyval a randink. Hogy izgukok-e? De még mennyire, viszont úgy érzem, nem kellene Louist egyedül hagynom. Vagyis nem lenne egyedül, hiszen Jim itt lenne vele, de tartok tőle, hogy ha Lou kiborulna, ő nem tudná megnyugtatni.
Egyszerűen nem tudom felfogni, amit Harry tett. Azt hittem, hogy az ő szerelmük egy életre fog szólni, hiszen tizenévesek voltak mikor összejöttek és valljuk be nem sok tini szerelem tart ki ennyi éven át. Nagyon haragszom Harryre és persze Louisra is, mivel ha úgy vesszük megcsalták egymást. Soha az életben nem néztem volna ki ezt Louisból, de hát tévedni emberi dolog. Harry állapotáról nem tudok semmit se, de Louison látom, hogy próbál erősnek mutatkozni, de belül teljesen össze van törve és hiába mondja, hogy minden rendben ha Jim mellette van ez egyáltalán nem az igazság.

-Szó se lehet róla! -ripakodott rám Lou miután közöltem vel tervemet.
-De Louis.... -forgattam meg szemeimet. -Ez csak egy randi, nem az esküvőm. Majd bepótoljuk, ha jobban leszel. -érveltem maradásom mellett.
-Elena Dearlas! Elmész arra a randira mert ha nem esküszöm, hogy az étteremig rugdosom azt a csinos kis segged! -mondta ellentmondást nem tűrő hangnemben barátom.
-De biztos? Nem akarlak megbántani amiért itt hagylak ilyen állapotban. -akadékoskodtam.
-Semmi bajom nem eshet. Jim vigyázni fog rám.
-Úgy bizony. -lépett Louis mellé legjobb barátom és kulcsolta össze kezeiket.

-De mit vegyek fel????? -kérdeztem izgatottan a két fiútól pár perc néma csend után.
A két fiú össze nézett majd egy határozott bólintás után, amit egymásnak intéztek Louis kezemet elkapva kezdett valószínűleg a szobám felé húzni. Amint beléptünk a szobámba Louis az ágyamra ültetett majd a szekrényhez lépve vizsgálgatta annak tartalmát. Jim nevetve követett minket majd egy szó nélkül csatlakozott Louishoz, akinek a kerek kis segge látszott már csak ki a szekrényemből. Jim egy másodpercig tágra nyílt szemekkel vizslatta Lou fenekét majd miután krákogtam egyet feleszmélve bambulásából csatlakozott szerelméhez. Egy fél óra múlva a két fiú három összeállítást rakott ki az ágyamra, amik meg kell, hogy mondjam eszméletlen jók voltak.
-Na, mit szólsz? Melyik tetszik? -kérdezte Lou reménykedve.
-Ezek nagyon jó összeállítások. Ezzel kellene foglalkoznod az éneklés helyett. -csúszott ki a számon. -Mármint...nem úgy gondoltam. Te egy igazán jó énekes vagy csak hát... -mentegetőztem.
-Nyugi, nem értettem félre. -legyintett, minek hatására a megkönnyebbülés futott végig rajtam.
-Akkor melyiket választod? -terelte vissza a szót a ruhákra Jim.
-Szerintem a piros szoknya, fehér blúz és fekete blézer kombót választom a fekete magas sarkú szandálommal. -böktem a középső összeállításukra.
A fiúk örömét az ajtóban álló valaki rontotta el, ugyanis ráfeküdt a csengőre, ami eszeveszetten csörömpölt jelezve érkeztét.
-Biztos ő lesz az. -motyogta idegesen Louis.
-Akarod, hogy elintézzem én? -kérdezte Jim.
-Majd inkább én. -válaszoltam Lou helyett.
-Köszönöm, Jim szobájában leszünk. -ölelt meg barátom.

-Jövök már! -ordítottam miközben a bejárati ajtó felé tartottam. -Szia Harry! Gyere be. -üdvözöltem nyúzott barátomat. -Borzasztóan nézel ki. -adtam hangot megállapításomnak.
-Neked is szia és kössz.... -motyogta. -Louis? -nézett körbe.
-Sajnálom Harry, de nem akar látni. -húztam el a számat.
-Gondoltam. -sóhajtotta. -Csak azt hittem megbeszélhetjük, és talán barátok maradhatnánk.
-Adj neki időt Harry, ne erőltesd. Gyere, pakoljuk ki a cuccaidat.-
-Rendben. -adta be a derekát egy újabb sóhajjal.
A dobozokat és a többi cuccát egy negyed óra alatt a kocsijába hordtuk és közben beszélgettünk. Megígértette velem, hogy vigyázzak Loura és hogy ez a szakítás nem fog a barátságunk megromlásához vezetni és sűrűn meg fogom őt látogatni. Mikor erről a Nick gyerekről kérdeztem csak egy "későbbel" elintézett így még mindig nem tudok semmit sem Harry álláspontjáról.
-Vigyázz magadra. -öleltem meg.
-Te is. -szorított kicsit az ölelésén mintha nem akarna elengedni. -Majd írj, hogy milyen volt a randid. -engedett el végül.
-Oké. Szia Harry! -pityeredtem el.
-Szia Elena! -köszönt el ő is majd sarkon fordult és a kocsija felé indult. -Óóóó....majdnem elfelejtettem. -fordult vissza. -Oda adnád ezt Louisnak. Gondoltam, hogy nem tudok majd beszélni vele így leírtam. -nyújtotta felém a világoskék borítékot.
-Persze. -vettem át az igen vaskos borítékot.
-Köszönöm. Szia El! -köszönt el ismét majd a kocsijába bepattanva elhajtott.
A zsebembe csúsztatva a borítékot indultam vissza a házba. Van egy olyan érzésem, hogy ezt a levelet kicsit később kell oda adnom Louisnak. Ha haza értem a randimról majd oda adom neki, addig magamnál tartom. Jobb lesz, ha egyedül olvassa el. Akármennyire is imádom Jimet nem akarom, hogy ő is elolvassa Harry levelét, így meg fogom várni míg elalszik és csak utána adom oda Lounak az irományt.