Lebuktatok (Szünetel)

14. rész

Elena szemszöge

A szívem belesajdult látni Louist ilyen állapotban. Fogalmam sincs Harry mit írhatott abba a levélbe, de Louis még rosszabb állapotba került tőle, ha ez egyáltalán lehetséges. Miután átadta nekem Louis a levelet úgymond megőrzésre valahogyan nem vitt rá a lélek, hogy elolvassam. Pedig megengedte, de valahogy nem ment. Miközben ezen gondolkoztam a telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett. Fogalmam sincs, hogy ki zaklat az éjszaka közepén, de elment az esze az biztos. Az ágyamon elterülve feloldottam a képernyő zárat és Niall neve villant fel. Ezek szerint nem csak én nem alszom még, hanem ő sem. Megnyitva az sms-t vigyorogva olvastam a mindössze három szóból álló üzenetet.

"Szép álmokat Szépségem!"

A szívem majd kiugrott a helyéről olyan eszeveszett kalapálásba kezdett. Hihetetlen, hogy egy sms-e ilyen reakciót vált ki belőlem. Soha nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az a személy, aki ilyen érzéseket vált ki belőlem.
Gyorsan bepötyögtem egy "Neked is Ni!"-t majd miután elküldtem végre az álmok mezejére léptem.

-Elena! Elena, ébren vagy? -dörömbölt ajtómon Louis.
-Mi? Mi az? Baj van? -riadtam fel motyogva a világ legjobb álmából. -Louis? -nyöszörögtem.
-Igen! Bejöhetek? -kérdezte idegesen és tisztán láttam magam előtt, ahogyan idegesen járkál fel-alá.
-Gyere, ha már felébresztettél. -morogtam.
-Bocsi, csak irtózatos nagy gáz van. -viharzott be az ajtómon.
-Mégis mi ilyen fontos, hogy hajnali hét órakor felébresztesz?
-Délután jön Freddie és teljesen kiment a fejemből. Nincs itthon semmi kaja vagy bármi, amit szeret. Elfelejtettem a saját fiamat. -akadt ki teljesen.
-Héj, Lou! Nyugi. Ne ostorozd magad emiatt. Érthető, hogy kiment a fejedből. Ezt nem fogja senki se megjegyezni neked. -próbáltam nyugtatni nem sok sikerrel.
-Óóóó dehogy nem. -temette tenyereibe arcát. -Az anyja meg fogja. -motyogta.
-Ő nem lényeg. -legyintettem. -Előttünk áll az egész délelőtt szóval van még időnk. -másztam ki az ágyból.
-Ezzel csak egy gond van. -sóhajtott Lou. -Nekem be kell mennem a kiadómhoz felvenni az új dalomat.
-Na, így már kicsit más a helyzet. -vakargattam meg tarkómat. -Akkor én bevásárolok, Jim összepakol itthon és te mész és elkápráztatod a hangoddal az embereket.
-Köszönöm. -mondta miközben megölelt. -Nem tudom, mihez kezdenék, ha te nem lennél.
-Hát várj....gondolkozom....mmmmmm......mondjuk, megállna a világ és meghalnál? -kérdeztem játékosan.
-Nagyon vicces vagy El. -motyogta.
-De igazam van. -vigyorogtam.
-Talán. -bökte ki végül miközben kifelé igyekezett a szobámból.
-Ébreszd fel Jimet is! -kiabáltam utána.
-Már fent vagyok. -motyogta miközben elcsoszogott a szobám előtt igen kómásan.
-Nocsak, a koránkelés bajnoka már nem igazán bírja a reggeleket. -kuncogtam.
-Ha lenne energiám, most kitekerném a nyakadat legjobb barátnőm, de mivel nullán van az energiaszintem így megúsztad. -kiabálta vissza.
Mivel az én energiaszintem is eléggé lecsökkent így miután felöltöztem egyenesen a konyhába trappoltam az éltető nedűért. Jim a konyhapultnál elmerengve ült kezei között egy bögre kávéval. Annyira belemerült gondolataiba, hogy észre se vett így kapva az alkalmon gondoltam kicsit megijesztem. Mögé lopódzva lassan a füléhez hajoltam.
-Jó reggelt! -ordítottam fülébe minek hatására megugrott így a kezei között tartott kávé mind a pólóján landolt.
-Elena Dearlas! Ezt még nagyon megbánod! -kiabálta utánam, mivel tettem után egyből kifutottam a nappaliba.
-Repesve várom! -kiabáltam vissza nevetve.

A gyors kávézás után már indultam is bevásárló központba hiszem már második napja gyors kaján élünk és semmi gyereknek való kaja nincs itthon. A bevásárlás előtt még azért egy gyorsan kitérőt teszek az egyik ruhaüzlet felé és egy csini felsővel távozom, amit talán fel vehetek a következő randinkon Niallval.
Négy nagy szatyorral a kezemben léptem be kedvenc kávézómba egy kávéra és egy sütire. Leadva a rendelésemet levágódtam egy asztalhoz és körbe nézve egy igen ismerős arcot véltem felfedezni. Ott ült velem szemben és egy másik csajt ölelgetett majd meg is csókolta. Nem akartam hinni a szememnek. Azt hittem ő más, de hát miért is hittem ezt? Hiszem a randinkat is lemondta az utolsó pillanatban. Egy másodperc alatt olyan düh gyűlt bennem, amit már nem tudtam megfékezni így felpattantam és oda mentem hozzájuk.
-Khmmm. -köszörültem meg torkom, hogy végre észre vegyenek.
-Ohhh....ömmmm....szia El! -jött zavarba Tommy.
-Szia! -morogtam. -Komolyan miatta nem jöttél el a randinkra? -kérdeztem egy nagy fintorral végig nézve a pláza cicán.
-Hát most mit szépítsem. -rántott vállat. -Igen, miatta.
-Hm???? -döbbentem meg.
-Figyelj. Te egy olyan lány vagy, akit még a harmadik randi után se biztos, hogy megkapok. Nem igazán volt kedvem veled tovább jópofizni. Őt aznap megkaptam, ahogy találkoztunk. -mondta halál komolyan.
-Hogy te mekkora bunkó vagy. -mondtam miközben az öklöm találkozott az orrával.
-Áuuuu! -kapott orrához Tommy.
-Normális vagy? -cincogta a picsa.
-Azt ajánlom, fogd be, mert te is kapsz egyet. -morogtam.
-A viszont nem látásra barom. -mentem vissza az asztalomhoz majd felkapva a kávémat és a szatyraimat elhagytam a kávézót.

Harry szemszöge

Ma muszáj volt bemennem a stúdióba az új dalomat felvenni így próbáltam nem szarul kinézni, de azt hiszem ez nem igazán jött össze mivel nagyon megbámult mindenki. Szerencséjükre egyikőjük sem szólt semmit se így túlélték a velem való találkozást. Nem gondoltam volna, hogy így meg fog viselni a szakításunk, de azt hiszem, jobban szeretem Louist mint azt gondoltam. Jókor jövök már rá én is, mikor már elveszítettem. Egy barom vagyok.

Még erről a számról is csak ő jut az eszembe. Hogy is ne ő jutna, hiszen róla szól. Könnyeimet lenyelve léptem el a mikrofontól és indultam kifelé egy kis friss levegőt szívni. A teraszra kilépve szembe találtam magam Louisval. Nem vette észre, hogy már nincs egyedül a hatalmas teraszon így gondoltam talán tudok vele beszélni, de az ajtó hangos becsapódása elárult engem. Louis ijedtem fordult hátra és amint meglátott a cigijét elnyomva tekintetemet kerülve indult befelé.
-Louis! Louis kérlek, várj! -kiabáltam utána.
Nem igazán reagált semmit se ezért nem akartam elszalasztani ezt a lehetőséget, hogy beszéljek vele így utána futottam. Berontva az épületbe azonban sehol sem láttam. Hogy a fenébe tudott ilyen gyorsan eltűnni? Gondolkozz Harry, gondolkozz. Hová is szokott menekülni, ha egyedül akar lenni? Hová is? Ahhh, hogy lehetek ilyen feledékeny.
-A kis szobába keresd. -hallottam meg mögöttem egy ismerős hangot.
-Köszönöm, Peter. -néztem hátra. -Örök hála! -kiabáltam még vissza miközben az említett helyiség felé futottam.
Hogy mi is az a kis szoba? Ez egy olyan helyiség ahol lepihenhetünk, ha egy kis szünetre vágyunk és pár óra múlva folytatjuk tovább a munkát. Több ilyen szoba is van az épületbe, de mi Louval csak egyetlen egyet használtunk elég sűrűn, ha egyszerre dolgoztunk és nem igazán pihenésre. Az ajtó előtt megtorpanva rendeztem légzésemet majd benyitottam a szobába. A redőny le volt húzva így nem láttam semmit sem odabent, de nem hátrálhattam meg így felkapcsolva a villanyt körülnéztem.
-Menj el! Nem akarok vedled beszélni! -kiabált rám Louis, amiért nem lehetek rá dühös, hiszen megérdemlem.
-Kérlek, beszéljük meg. -csuktam be magam után az ajtót.
-Nincs mit megbeszélni! Te szakítottál velem és nem fordítva. Én mondhatnám, hogy beszéljük meg, de én nem akarok beszélni veled szóval, kimennék, ha arrébb állnál.
-Nem. -válaszoltam röviden és elfordítottam a kulcsot a zárban majd kivéve onnan alsógatyámba dugtam. Tudtam jól, hogy már csak azért sem fog oda nyúlni így kénytelen lesz bent maradni velem, amíg ki nem zárom neki az ajtót, hogy távozhasson.
-Harry, engedj ki. -morogta és dühösen felém indult.
-Nem. -válaszoltam.
-Ne akard, hogy én is behúzzak neked egyet. -morogta előttem két lépéssel megállva.
-Talán jobb lenne. -mondtam szomorúan és léptem egyet felé.
Louis látva reakciómat hátrálni kezdett, míg én lépdeltem felé. A szoba méretéből adódóan nem sokáig játszottuk ezt mivel Louis a falnak ütközött így fogságba esett. Centik választottak el minket egymástól és a feszültséget tapintani lehetett közöttünk.
-Kérlek, engedj ki. -motyogta lehajtott fejjel.
-Biztos ki akarsz menni? -kérdeztem vissza mire Louis felkapta a fejét így tekintetünk találkozott.
-I...igen. -mondta akadozva.
-Rendben. -mondtam majd alsómból kivéve a kulcsot kezébe nyomtam. -Mehetsz. -mondtam végig a szemébe nézve, de nem mozdult sehová csak nézte zöldjeimet.
Annyira meg akartam csókolni, hiszen itt áll előttem mozdulatlanul. Mehetne, de nem teszi. Bal kezemet arcára simítva hajoltam egyre közelebb hozzá, mígnem ajkaink össze nem értek. Louis nem tolt el magától így felbátorodva csókoltam tovább, ami egyre hevesebb lett így alsó testemmel neki feszülve faltam tovább ajkait. Egy perccel később mintha bevillant volna neki, hogy mégis mit művelünk egy erős lökéssel ellökött magától és könnyes szemekkel nézett rám.

-Ezt nem kellett volna. -motyogta majd egy másodperc alatt elhagyta a szobát.

Sziasztok Babáim!💜

Itt is van a kövi rész. Elérte a könyv az 1K megtekintést, amit nagyon köszönök és borzasztóan hálás vagyok, amiért itt vagytok velem és olvassátok. Imádlak titeket!😍😍😍😍😍😍

Remélem tetszett.😉

Pussz. Edi😘