Lebuktatok (Szünetel)

18. rész

Harry szemszöge

Amint megláttam Jim alakját Louis mellett egyből elöntötte az agyam a düh. Legszívesebben ájulásig ütöttem volna, de Elena miatt visszafogtam magam és egy mogorva üdvözlés után elhadartam, amiért bementem. Mivel még mindig nem voltak hajlandóak megindulni kifelé így pár perccel később megismételtem bemenetelem okát majd sarkon fordulva, motyogva vissza siettem a főpróba helyszínére. Ezidáig nem láttam Louist és most, hogy újra láthattam ennyi idő után rá kellett jönnöm még mindig oda vagyok érte. Minden erőmmel azon leszek, hogy visszaszerezzem őt. Vissza kell szereznem, hogy újra boldogok lehessünk mindketten. Sikerülni fog. Ha mindent bele adok, akkor sikerülni fog.
Szeretem őt és kétség sem fér hozzá, hogy ő is szeret még, mert ugyan olyan szerelemmel teli tekintettel nézett szemeimbe, mint mikor még együtt voltunk.

A két órás főpróba után mindenki hivatalos volt még vacsorára is így a szenvedésemnek nem volt még vége. Imádom Niallt és Elenat is, de nem mondták, hogy ennyit kell majd szenvednem az esküvőjük miatt. Két órán, mondom két órán át hallgattam Adams Atya hülye dumáját. Ezt még vissza fogják kapni a saját esküvői főpróbámon. Persze csak akkor lesz ilyenem, ha sikerül Lout visszaszereznem, mert kizárt, hogy bárkit is elvennék rajta kívül. A vacsorára még várnunk kellett egy kicsit így mindenki elfoglalta magát.
Nem igazán volt kedven senkivel sem beszélgetni így a most már kiüresedett kertet választottam menedékemül. Éppen az egyik padon elterülve merengtem mikor egy felém trappoló, a nevemet kiabáló törpére lettem figyelmes.
-Harryyyyy! -ugrott kezeim közé a rég nem látott kisfiú.
-Szia Manó! -öleltem meg. -Hogy vagy? -érdeklődtem.
-Nem jól. -rázta meg buksiját miközben a nyakláncommal babrált.
-Miért? Mi baj van? -kérdeztem rá.
-Hiányoztál. -kapta fel tekintetét rám.
-Ohhh. -szorult össze a szívem a hirtelen jött választól. -Te is nekem Tökmag, te is nekem. -könnyesedtek be szemeim.
-Freddie Tomlinson! Már vagy százszor elmondtam, hogy ne tűnj csak úgy el a közelemből. -hallottam meg Louis angyali hangját miközben közeledett hozzánk. -Még egyszer nem fogom elnézni. Legközelebb büntetésből egy hétig nem nézheted a kedvenc mesédet. -fenyegette meg kisfiát.
-De apaaaaaa. -mászott le ölemből Freddie így rálátása lett Lounak mégis kivel van kisfia. -Harry vigyáz rám. -mutatott rám, amivel egy apró mosolyt csalt ajkaimra.
-Ooohhhh....szia Harry. -motyogta Lou.
-Szia Lou! -mosolyogtam zavarán. -Figyelj....én nem akarok balhézni, oké?
-Tényleg? -kapta fel fejét értetlenül.
-Tényleg. -vágtam rá határozottan. -Kicsit játszhatok Freddievel? -tettem fel félve kérdésemet.
-Te is szeretnéd? -intézte kérdését kisfiához, aki nagyokat bólogatva adta apukája tudtára válaszát. -Hát jó, de a tó közelébe ne menjetek. -emelte fel mutatóujját Lou fenyegetés képpen.
-Rendben. Köszi Lou! -kaptam fel a tökmagot majd minden gondolkodás nélkül megöleltem Louis. -Bocsánat. -eszméltem fel, hogy mit is tettem.
-Semmi baj. -motyogta Lou fejét lehajtva, de így is kitűnően láttam pipacsvörös arcát.

Mosolyogva lépdeltem arrébb a legifjabb Tomlinsonval karjaimban majd miután leraktam ő egyből futásnak eredt jelezve, hogy én vagyok a fogó. Azt hiszem nem jó ötlet volt ez a fogócska dolog.
-Héj, várj már! -kiabáltam utána lihegve. -Mikor lettél te ilyen gyors? -kérdeztem hitetlenkedve.
-Két éve. -kuncogott rajtam Louis.
-Most komolyan kinevetsz Lou? -indultam meg életem értelme felé. -Mivel eteted ezt a gyereket? -tettem fel a költői kérdést.
-Kajával. -rántott vállat még mindig nevetve.
-Ne nevess már ki Lou, ez nem vicces. -duzzogtam.
-De. Az. -nevetett tovább. -Harry...te nem tudtál utolérni egy gyereket. -hahotázott tovább.
-Na várj csak. Adok én neked nevetést. -kezdtem felé szaladni.
Louis miután realizálta, hogy én most bizony nem fogok megállni feleszmélve a bambulásomból hátat fordítva nekem apró lábait sűrűn kapkodva futásnak eredt. Nem tartott sokáig lendülete így pár kör megtétele után sikeresen beértem.
-Meg vagy. -kaptam el jobb csuklóját és rántottam magamhoz így egymáshoz préselve mellkasainkat. -Látod, nem is vagyok olyan béna. -mondtam végig gyönyörű szemeibe nézve.
Feleszmélve tettemből elengedtem csuklóját, de nem léptem hátrább várva az ő reakcióját. Mellkasa egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt, ami jelezte számomra, hogy ő sem tudja mit is csináljon most. Bal kezemet lassan derekára simítottam, minek hatására egy halk, de számomra nagyon is sokat mondó sóhaj hagyta el ajkait. Nem tudtam mit csináljak. Megcsókoljam vagy nem? Egy ideig csak álltunk ott egymástól pár centiméterre és én próbáltam rájönni, hogy mit is csináljak. Tekintetemet ajka ész szeme között kapkodtam majd pár perc múlva elhatároztam magam, hogy én most megcsókolom őt. Vesztenivalóm már nincs. Lassan közeledni kezdtem ajkaihoz, amit engedett nekem így felbátorodva egy apró csókot hintettem ajkaira. Szemeit lehunyva várta következő csókomat, amit egy halvány mosollyal díjaztam, bár ezt ő nem láthatta. Éppen hajoltam volna egy újabb csókért, amikor egy nagyon is jól ismert női hang megszakította a pillanatukat.
-Louiiiiis! Kérlek, figyelj oda jobban Freddiere. Megint a rózsáimat tépdeste. -közeledett felénk Elena, akit bármennyire is imádok most magamban a létező összes átkot elmormoltam szegényre. -Ohhhhh...-torpant meg hírtelen, amint meglátott minket. -Megzavartam valamit?
-Nem. -vágta rá Lou. -Mit csinált már megint ez az ördögfióka? -lépett el közelemből és vette kezeibe kisfiát majd indult a ház felé engem megsemmisülten háta hagyva.

-Szóval megzavartam valamit. -szólalt meg percekkel később El.
-Miből gondolod?
-Harry, az arcodra van írva. Sajnálom. -tördelte kezeit.
-Semmi baj El. Sajnos ehhez tehetséged van. -kuncogtam.
-Mi? Miért? -játszotta az értetlent.
-A fürdőszoba? A hálószobánk? Óóóó és had ne hozzam fel mikor egy nappal hamarabb jöttél haza Jimtől és rajta kaptál minket a nappali közepén. -soroltam fel pár emlékezetesebb lebukásunkat Louisval.
-Ne már Harry. Most megint eszembe juttattad miközben Louist.....tudooood. Pfffff. Most megint hetekig rosszat fogok álmodni. -mondta komolyan, de a végére már elmosolyodott. -Na, mesélj, mi történt? -vágódott le a fűbe El kicsit sem nőiesen.
-Hát....hagyta, hogy megcsókoljam, vagyis csak egy apró puszit nyomtam a szájára, mert mire megcsókoltam volna megjelentél te. -sóhajtottam egyet mondatom végén.
-Te. Jó. Ég. Tényleg tehetségem van a tökéletes pillanatok elrontásához. Annyira sajnálom. -nézett rám bocsánat kérően.
-Ha most hagyta magát talán legközelebb is fogja. -mondtam reménykedve. -Vissza fogom őt szerezni. -mondtam határozottan.
-Ez a beszéd. -bokszolt a vállamba legjobb barátnőm. Gyere hősszerelmes, menjünk vissza a többiekhez. -mosolygott rám.

Sziasztok Babáim! 💜

Hát kis csúszással, na jó rengeteg csúszással, de meghoztam a kövi részt. Remélem tetszett és nem haragudtok Elena közbelépése miatt. Mentségére szolgáljon, hogy nem volt szándékos.
Hamarosan jövök a kövivel, de addig is ajánlom figyelmetekbe szelidvadallat Bubblegum bitch és inkedkiss Parfait könyveit. Én oda meg vissza vagyok értük😍 Jó olvasást!

Pussz. Dumbooka 😘