Lebuktatok (Szünetel)

21. rész

Elena szemszöge

Elérkezett a nagy nap. Az esküvőm napja. Amint kinyitottan szemeimet és bekúszott elmémbe a tudat, hogy nem is olyan sokára Niall Horan felesége leszek bepánikoltam. Egyszerűen úgy éreztem valamit elfelejtettem. De mégis mit? Egy vállrántással elintéztem a dolgot majd az ágyból kikelve a fürdőbe igyekeztem.
-Gondolkozz Elena, gondolkozz! -parancsoltam magamra miközben fogat mostam. -Mit felejthettem el?
A hirtelen felismerésnek köszönhetően tágra nyílt szemekkel néztem a tükörbe majd ütögettem homlokomat és magamba vagy százszor elmormoltam, hogy mekkora egy hülye vagyok. A torta. Elfelejtettem Freddie tortáját.
Tiszta fogkrémesen és persze a fogkefével a számba kezdtem Jim szobája felé rohanni.
-Elfelejtettem Freddie tortáját! -rontottam be a sötét szobába kiabálva a fogkefével a számban és valószínűleg egy adag fogkrémet is kilövellve ajkaim közül.
-El?? -kapcsolta fel a kis szekrényen elhelyezett éjjeli lámpát Jim majd szemeit megdörzsölve figyelte ahogyan fel-alá járkálok a homályban.
-Ezt nem hiszem el. Hihetetlen, hogy elfelejtettem. Egy idióta vagyok. Elfelejtem annak a személynek a születésnapját, akire már évek óta vigyázok és gondozom. Csakis én lehetek ekkora hülye. -akadtam ki.
-El! -kiabált rám barátom.
-Mi van? -álltam le a sétával és a hisztivel.
-Nyugi. -kelt ki az ágyból. -Most szépen leülsz ide és miután megnyugodtál elmondod mi a baj. -fogta meg kezem és az ágy felé kezdett húzni, de amint meglátta arcomat a gyenge fényben egyből meggondolta magát. -Vagy inkább először mosd ki a szád a fogkrémtől és utána mond el mi a baj. -mutatott a fürdő irányába.
-Ne haragudjatok, hogy így berontottam és felkeltettelek titeket. -sóhajtottam miután kiléptem a fürdőből.
-Semmi baj. -mondták szinte egyszerre a fiúk. -És akkor most szépen leülsz ide és elmondod mi történt. -paskolta meg maga mellett az ágyat Jim.
-Elfelejtettem Freddie tortáját. -mondtam ki hirtelen majd temettem arcomat kezeim közé. -Nem tudom, hogy felejthettem el. Egy idióta vagyok. -motyogtam majd kezdtem zokogni.
-Héj csajszi, nyugodj meg. Van még időnk. Ne sírj már. -próbált nyugtatni legjobb barátom. -El! Nézz már rám. -fejtegette kezeimet arcom elől. -Nyugodj meg! -nézett végig szemeimbe. -Van egy ötletem.
-És mégis mi? -kérdeztem miközben a szemeimet törölgettem az Alextől kapott zsebkendővel.
Jim elmondta, hogy szerelme eszméletlenül jól süt sőt még tőlem is jobban, amit nem igazán akartam elhinni neki, mivel én egy profi vagyok, de nem volt más választásom így Alexre bíztam a torta elkészítését. Megbeszéltük, hogy csokis lesz viszont a díszítést azt mondta, hogy hagyjam csak rá. Majd ő kitalál valami fantasztikusat. Nagyon remélem, hogy így lesz, hiszen Freddieről van szó és meghalnék ha nem tetszene neki.

A reggeli sokk után már zökkenőmentesen folytatódott a délelőtt. Mindenki lázasan készülődött az esküvőre. Kezdett minden úgy kinézni, ahogyan szerettem volna. A ház egyre zsúfoltabb lett, ahogyan megérkeztek a dekoratőrök és bár kicsit nehezebben ment a közlekedés a rengeteg virág miatt, de amint kész lettek a díszítéssel egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Pontosan olyan volt a ház, ahogyan elképzeltem. Eszméletlen jó munkát végeztek az emberek és álmomban sem gondoltam, hogy ilyen gyönyörű lesz minden. Időközben a kert is egyre jobban kezdett hasonlítani az elképzeléseimhez így nyugodt szívvel indultam készülődni. Lottie éppen a hajamat tekerte a hajcsavaróra mikor Freddie rontott be a szobámba kezében a csokrommal. A pánik, ami hirtelen úrrá lett rajtam szavakkal nem lehet kifejezni.
-Semmi baj El. Nyugi! Egy másodperc és visszaszerzem tőle. Te csak készülődj tovább. -mondta Louis miközben fiát kergette a szobámban. -Freddie Tomlinson azonnal add azt ide nekem. -kiabálta miután kiszaladtak a szobámból.
-Ez valami bosszú. Biztos vagyok benne. Büntetés amiért elfelejtettem Freddie tortáját. -motyogtam.
-Te meg miről beszélsz? -értetlenkedett Lottie, akinek elmeséltem a reggel történteket miközben folytatta a hajam csavarását. -Nyugi, nem lesz semmi baj. Lou gyorsan visszaszerzi tőle a csokrot és minden meg van oldva. Freddie jó gyerek és nem akarna rosszat neked. -nyugtatott.
-Hát attól tartok most nincs igazad. -lépett be a szobába Louis Harryvel a nyomában.
-Miért? -kérdeztem a legrosszabbtól tartva.
-Ezért. -húzta elő a megtépázott csokromat a háta mögül.
-Nyugalom El....nem lesz semmi gond......bármit meg tudsz oldani.... -kezdtem magamat nyugtatni, de egyszerűen nem sikerült megnyugodnom. -Most mégis mi a fenét csináljak? -akadtam ki. -Nincs csokrom! -kiabáltam. -Mi jöhet még? Niall közli vele, hogy mégse lesz esküvő? -kiabáltam az őrület széle felé sodródva. -Egyszerűen nem hiszem el. Miért pont velem történik ez? -kérdeztem már zokogva.
-El.......-hallottam meg nevem valakitől.
-Mi van? -förmedtem rá meggondolatlanul megszólítómra, de amint megláttam az apró könnyekkel teli szemeket meglágyult a szívem és egyből szoros ölelésbe húztam. -Sajnálom Freddie. Ne haragudj. -öleltem tovább a kis törpém.
-Te ne haragudj rám. Bocsánat amiért tönkre tettem a csokrodat. -motyogta Freddie miközben hatalmas krokodilkönnyek potyogtak szemeiből.
-Semmi baj kicsim. És most menj szépen Jim bácsival. Majd ő csinál neked egy hatalmas adag kakaót. Rendben?
-Oké. -mondta már csak szipogva.
-Meglesz. -mosolygott rám barátom miközben felkapta az apróságot.
-Köszönöm. -villantottam egy halvány mosolyt miközben távozott Freddievel a szobámból.
-Na most mihez kezdünk? -huppant le az ágyra Lottie.
-El....bízol bennem? -szólalt meg pár perc csend után először Harry.
-Igen, de miért kérdezed? -értetlenkedtem.
-Majd én csinálok neked egy csokrot.
-Mi? -kérdeztük egyszerre mind.
-Pfff. Mi ebbe olyan hihetetlen? -értetlenkedett mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy ő csinál nekem egy csokrot. -Jaaaaaa.......azt nem mondtam, hogy a rehabilitációm során kellett választanom valamit, amivel levezethetem a feszültséget és hát én a virágkötészetet választottam. Elég gáz volt mert a csoportban én voltam az egyetlen pasi. -húzta el a száját. -De az oktató azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok és talán, ha a zenélés nem jön össze akkor foglalkozhatnék ezzel. -fejezte be meséjét.

Nem tudtam mitévő legyek így belementem, hogy egyik legjobb barátom csinálja meg a csokrom. Nem vagyok normális. Miután Harry százszor elmondta, hogy ne izguljak tökéletes lesz a csokor valahogy még mindig kételkedtem benne, de hát, ha nem lesz jó akkor majd csokor nélkül vonulok, ami elképzelhetetlen szóval azt hiszem bíznom kell Harry képességeiben. Végül is a zenéhez ért akkor miért ne érthetne a virágkötészethez is? Nemde? Vagy csak én gondolom így?