Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 f o u r t e e n 🌵

🌵 Shadow szemszöge

Nem azért rohantam el mert felbaszódtam, hanem azért mert elkapott a hányinger.

Megrohamoztam a WC-t és kiadás magamból mindent.
-Shad? Rosszat mondtam? Nem gondoltam komolyan!- kiabált Nash. Közben hallottam ahogy egyre közelebb jön így össze szedtem a maradék erőm, feláltam és becsuktam az ajtón majd kulcsra zártam. Nem akarom, hogy így lásson.
-Shad! Mi a faszt csinálsz?! Engedj be! Most!- kiabált és elkezdett dörömbölni az ajtón. A picsába már.
-Hagyj most! Jól vagyok.-kiabáltam nek, de közben megint elhánytam magam.

🌵 Nash szemszöge

Nem akar beengedni abba a kurva fürdőszobába. Tényleg mondtam volna valami rosszat?

Lecsúsztam az ajtón előtt a földre és ott vártam. Már vagy 10 perce ott ültem de semmi.
-Shad! Engedj be a kurva életbe, vagy betöröm ezt a kibaszott ajtót!- már rohadt ideges vagyok és ilyenkor minden második szavam egy káromkodás.
Úgy látszik hatott a fenyegetőzés mert pár másodperc múlva már nyílt az ajtó és én meg kifeküdtem a földön mint egy palacsinta.

-Jézus Shad. Jól vagy? Olyan fehér vagy mint a fal.- tényleg olyan volt. Mint egy szellem.
-Igen csak biztos valami gyomorrontás.- mosolygott keserűen. Hjaj istenem, még ez hiányzott.

🌵 Shadow szemszöge

Tettem pár lépést, ám akkor rám jött egy köhödő roham. Nash azonnal odarohant hozzám és elkezdett a szobám felé kísérni. Egy újabb köhögő roham, ám ezúttal vér is társult hozzá. Kikerekedett szemekkel néztem a kezem. Hírtelen rám jött a hányinger és ez úttal már nem jutottam el a fürdőszobáig. Ott Nash előtt megint elokádtam magam... Csak egy gond van... ez vér volt.

🌵 Nash szemszöge

Megint hányni kezdett, de ez úttal vért. Várjunk. Mi van?! Vért?!
-Bassza meg!- kiáltottam idegesen. Elő kaptam a telefonomat és tárcsásztam a mentőket. Azt mondták 5 perc és itt vannak. Letettem a telefont és hangosan el sírtam magam. Bömbőltem mint egy kisgyerek.

Az ölembe vettem Shad-et, szegények tiszta kába volt. Nagyon féltem. Mi lehet ez?
-Shad, kérlek bírd ki. Mindjárt itt a mentő.- a könnyeim már patakokban folytak le az arcomon. Nem veszíthetem el.
Shad felemelte a kezét és az arcomhoz tette. Belehajtottam az arcom a kezébe és úgy maradtam kb egy percig.
-Szeretlek.- suttogta olyan halkan, hogy alíg hallottam meg. A keze leesett és becsukta a szemét.
-Nem! Nem! Shad, én is szeretlek! Kérlek csak még egy perc! Maradj velem. Hallod? Nem aludhatsz most.- ráztam, de semmi. Istenem... A nyakába temettem a fejem és csak zokogtam.
Ekkor hallottam a mentő autót. Nem tétlenkedtem tovább, felkaptam Shad-et és rohantam le vele a lépcsőn. A mentősök kikérdeztek, hogy mi történt, én meg elmondtam nekik mindent. Feltettem a törékeny testét a hordágyra és vártam. A mentősök elrángadtak tőle, nem tudtam semmit sem tenni.
Leültem a földre és csak sírtam.
-Nincs pulzusa!- kiabálta az egyik. Ez nem lehet. Nem hagyhat itt. Még hangosabban kezdtem el sírni.
-Gyerünk kislány. Ne add fel.- mondta az egyik doki. Kérlek Shad. Ne hagyj itt. -Fiatal ember!- szólt oda nekem az egyik. Feláltam és amilyen gyorsan csak tudtam oda siettem a mentős mellé. -A barátja vagy?- hevesen bólogatni kezdtem. -Rendben, kérlek beszélj hozzá.- mondta és én azonnal cselekedtem.
-Shad, tudom hogy hallasz. Nem adhatod fel baba. Szeretlek és a te időd még nem jött el. Együtt fogunk megöregedni, hisz tudod. Nem athatod fel a harcot. Nem hagyhatsz itt. Végre az enyém vagy és nem akarlak elveszíteni. Soha.- súgtam a fülébe. A mentősök folyamatosan próbálták újra éleszteni, de nem sikerült nekik.
-Vége. Elvesztettük- jelentette be az egyik. Na még mit nem!
-Nem, biztos hogy nem!- félre löktem az orvost és elkezdtem én a szívmasszást.
-Shad! Kérlek! Gyerünk, ne add fel. Szeretlek baba.- az utolsó szóra, Shad szíve újra elkezdett dobogni.
-Van pulzusa, gyenge, de van! Visszahoztad fiam!- Oh istenem, köszönöm. Zokogva borultam Shad testére. Sikerült.
Ez után a mentősök betették a mentőbe, én is beszáltam és már mentünk is a kórházba.

🌵 Shadow szemszöge

Mi a fasz?! Miért fekszik itt a testem? És én mit keresek itt!
-Nash, héj, Nash! Itt vagyok!- kiabáltam, de senki se vett észre. Meghaltam volna? Nem-nem! Hisz még előttem az egész élet!
Próbálták újra éleszteni, de nem tudtak. Nash dugott a fülembe szavakat, amiket én tisztán hallottam. Közelebb mentem és láttam, hogy Nash sír. Istenem, nem akarom. Nem akarom, hogy miattam szomorkodjon. Ha még is halok, nem akarom hogy gyászoljon. Előtte az egész élet. Élvezze ki.
-Vége. Elvesztettük.- jelentette ki a doki. Na még mi a faszt nem?! Elszédült vagy mi van?! Folytassa baszki! Itt vagyok nah!
-Nem, biztos hogy nem!- kiáltott fel Nash és félre lökte az orvost. Ezaz szívem! Kérlek hozz vissza! Veled akarom leélni az életem.
-Shad! Kérlek! Gyerünk, ne add fel. Szeretlek baba.- ahogy az utolsó mondtadot kimondta, a lábaim magától megindultak és hírtelen elnyelt a sötétség. Visszakerültem a testembe. Nash megmentett.

🌵🌵🌵