Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 t w e n t y f o u r 🌵

🌿 1 hónappal később 🌿

🌵 Shadow szemszöge

Ma megyünk haza. Nem igazán repesek érte, de azért hiányoznak a fiúk és a családom. Nagyon jó volt az idő amit itt töltöttem. Sok minden történt, megismertem Ryder-t, visszakaptam Nash-t, vettem egy motort, lett egy tetkóm ééés tadááá... nem vagyok már szűz. Legalább ha megdöglök akkor nem szüzen. Fél lábbal mindíg a sírban vagyunk, akár tetszik akár nem. Ilyen az élet.

🌿 7 órával később 🌿

Otthon édes otthon. Nash ment haza, vagyis a "MAGCON házba", de Ryder azt mondta eljön értem és haza hoz. A motorom sajnos csak holnap érkezik meg, de nem baj, majd valahogy csak kibírom.
-Anyaaa! Megjöttünk!- üvöltöttem teli torokból.
-Kit hoztál kicsi szívem?- jött ki a konyhából. Azonnal a nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Mögötte ott volt Nate és Evan, őket is megöleltem. -Shadow... Ki ez a fess fiatalember?- jaj anyaaa... ez cikiii.
-Anya,  ő itt Ryder. Ryder, ő itt az anyukám.- ennyi telik tőlem. Nálam ez a bemutatás.
-Jó napot Mrs. Black.- nyújtotta a kezét Ryd. Hű, de úriember lett valaki hírtelen.
-Jaj ne hülyéskedj, hívj csak Cassy-nek.- és ezzel magához ölelte. Anyu nagyon barátságos, néha nagyon naiv is. Ryder kicsit elkésve, de visszaölelte. Miután anya végre valahára elengedte, köszöntötte a tesóimat is. Nagy nehezen rá szedtük, hogy maradjon vacsira aminek nagyon is örülök. Hisz elvégre ő a legjobb barátom.

Már 10 perce, hogy bejöttünk a szobámba, de Ryder még mindíg tátott szájjal áll az ajtóban. Nem nagy cucc baszki.
-Becsuknád végre a szád? Még belerepül a légy.-kuncogtam elvégre elég viccesen nézett ki.
-Ja bocs. Csak... nem az a tipikus csajos szoba amit vártam.- ouch. Ez fájt. Ne már, hogy azt hitte valami rózsaszín őrült vagyok.
-Ha most nekem azt mondod, hogy valami babarózsaszín szobát vártál, komolyan mondom, felpofozlak.- fülét farkát behúzta és innen pedig tudtam, hogy tényleg ezt várta.
Megfogtam a párnáimat és elkezdtem dobálni.
-Jólvan, jólvan. Bocsánat na!- chh. Faszom tele.  Mindenki azt hiszi apuci pici lánya vagyok. Ha ismernének, tudnák, hogy erre esélyem már nincs. Sajnos. Nagyon hiányzik apa. Mindent együtt csináltunk. Mindíg is olyan fiús lány voltam. Szeretek focizni, x-box-ozni, szeretem az autókat és a motorokat, régen még boxoltam is gecc. Sajnos, apa katona volt.

🍃 Visszaemlékezés 🍃

Valaki csengett és mivel én voltam a legközelebb az ajtóhoz, feláltam és kinyitottam. Egy férfi állt előttem katonai ruhában öltözve és egy levelet tartott a kezében.
-Szia, Cassy Black otthon van?- kérdezte semleges arcal. Gondoltam, hogy valami nem stimmel. Éreztem, hogy valami történt, csak nem tudtam mi.
-Anya!- kiáltottam és anya pedig azonnal mögöttem is termett. Amikor meglátta a fickót, a teste megfeszült.
-Ugye nem?- kérdezte. A fickó bólintott, anya szemei pedig megteltek könnyekkel amik másodperceken belül  utat törtek maguknak és patakokban folytak le azon a hibátlan arcán.
-Őszinte részvétem Cassy.- nyújtotta át a levelet. Anya hangosan felzokogott, a fickó pedig megölelte. Ezek szerint ismerik egymást. A férfi szemei is megteltek könnyekkel.
-Michael remek ember volt és egy nagyszerű katona. Ha bármire szükséged van, hívj bátran. Tudod, hogy én mindíg itt leszek nektek.-mondta a férfi aztán elengedte anyut.
-Mennem kell.- anya bólintott.
-Köszönöm John.- A férfi ,ezek szerint John, bólintott ilyen "Semmiség" gyanánt. Ez után még John odaált elém és lehajolt hozzám.
-Szia Shadow. Tudom, hogy nem emlékszel rám, de tudd, hogy hogyha bármi baj lenne, engem felhívhatsz. Itt a telefonszámom, ígérd meg, hogy szólsz ha baj van.- bólintottam, ő pedig elment.
-Anya, ki volt ez?- kérdeztem anyut amint John elment.
-John bácsikátok, a testvérem.- Mi a szösz? Sosem mondta anya, hogy van egy testvére. Anya azt mondta beszélnünk kell, bement a nappaliba, lehívta a fiúkat és elmondta, hogy apa sajnos már egy jobb helyen van, fájdalom nélkül és már senki sem árthat neki.

🍃 Visszaemlékezés vége 🍃

Észre sem vettem, hogy elkezdtem sírni. Akkor kapcsoltam, amikor Ryder erős karjai körém fonódtak és elkezdett csitítgatni. A fejemet beletemettem a mellkasába és csak sírtam, na meg sírtam és, kitaláljátok? Igen. Sírtam.

🌵🌵🌵