Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 t h i r t y e i g h t 🌵

🌵 Shadow szemszöge

-A sebei szépen gyógyulnak, de még kell egy kis idő.- hallottam egy idegen hangot. Érzékeltem, hogy mi van körülöttem, de az istenért sem emlékeztem arra, hogy mi történt. Fogalmam sincs hol vagyok, de azt tudom, hogy a fejem rohadtul fáj.
-És mikor fog felkelni?- Nash szomorú hangja betöltötte a szobát és ez zene volt a fülemneik. Lassan kinyitottam a szemem, Nash háttal állt nekem, de a doki látott és elmosolyodott.
-Most.- mondta, Nash pedig villám gyorsasággal fordult meg és termett ott mellettem. A szemei vörösek voltak és nagy lila karikák voltak alatta. Szörnyű volt így látni. Az arcára raktam a kezem és letöröltem a friss könnyeket melyek utat törtek maguknak. Nash a kezembe hajtotta a fejét és még több könny csepp folyt le gyönyörű arcán.
-Többet ne csinálj ilyet.- motyogta és csókot nyomott a másik kezemre, arra, amelyikkel nem az arcát fogtam. Bólintottam, ő lehajolt és nyomott egy puszit az orromra. Arrébb húzottam az ágyon, hogy Nash is elférjen és befeküdt mellém. Kényelembe helyeztem magam, mire befejeztem a fészkelődést, az ajtó kicsapódott és a családom esett be rajta.
Anya odafutott hozzám és agyon puszilta a sérült arcomat.
-Oh kicsi kincsem. Annyira örülök, hogy jól vagy.- mondta és elkezdett pityeregni.
-Húgi, két lábon járó szerencsétlenség vagy.- mondta Nate, Evan tarkón csapta és valami "faszfej" félét motyogott az orra alatt, de aztán mindketten megöleltek.
-Én is szeretlek Nate.- kuncogtam, de amit ezt megtettem, a bordáimba belenyilalt a fájdalom. Hírtelen odakaptam, de ettől csak rosszabb lett. Mindenki aggódó tekintettel nézett rám, de én csak leintettem őket, hogy jól vagyok.

🌿1 héttel később🌿

Lassan gyógyulgatok, a bordáim már nem fájnok, az arcomon is még ott vannak a vágásnyomok. Nash úgy kezel mint egy hercegnőt és komolyan mondom, fél mellettem aludni nehogy ártson vagy véletlenül megüssön éjjel. Hát nem ő a legcukibb pasi a világon?

Már augusztus közepén járunk, ami azt jelenti, hamarosan jön az iskola, én pedig itt ágyhoz vagyok kötve. Szarabb már nem is lehetne. A fiúk teli rajzolták a gipszemet. Van itt minden... éneklő pizza szelet, egy papucs, virágok, egy elég elbaszott napocska, Mickey egér fej (vagyis hát az akart lenni), sok-sok szívecske, lepke és még hasonló picsaságok.
Még 3 hónap mire leszedik a gipszet szóval ezzel kezdem a poklot.

Jelenleg Thunder és én Árnyvadászok sorozat maratont tartunk és Dominic Sherwood után csorgassuk a nyálunkat. Ez a srác, huh... Tényleg meleg van, vagy csak én érzem így?
Thunder egy nagy kanál nutellát vesz éppen a szájába, de mindenhova megy, csak a szájába nem.
-Aaaah! Thunder, a picsába is!- üvöltöttem. Rá baszta a gipszemre a nutellát. Nem a gipszet sajnálom, nehogy azt higyjétek, én a nuttelát sajnálom. Az mehetett volna a számba is.
Az ajtó kicsapódik és az összes fiú beesik rajta.
-Mi a fasz?- mondjuk egyszerre a disznóval, avagy Thund-al.
-Sikítást hallottunk.- lihegte Matt.
-Azt hittük baj van.- folytatta JackJ.
Jaj de cukik!
-Miért van egy félmeztelen pasi a képernyőn?!- kérdezte egyszerre Ryder és Nash. Thunder-rel egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. Perszehogy észre veszik. A két "álompasi" bebaszta a bunkót, Thund elment Ryder után, Nash pedig bebaszta a fiúk után az ajtót és odajött mellém. Még mindig durcizik így hátulról megölelem.
-Naaah már. Ilyen hülyeség miatt ne durcizz, tudod, hogy téged szeretlek.- mondtam neki, de nem hatott. Nash megfordult és lefeküdt háttal nekem. Hát oké. Lekapcsoltam a gépet, a villanyt, letisztítottam a gipszet és én is elfordultam tőle. Mint valami begyöpösödött 100 éves házaspár.
-Én is szeretlek.- motyogta aztán másodperceken belül megéreztem meleg tenyerét a hasamon. Elmosolyodtam és közelebb bújtam hozzá. A nyári eső cseppjei kopogtak az ablak párkányon, a villámok bevilágították a szobát és az ég zörgése teljesen betöltötte a csendet. Nash egyenletes lélegzésére figyeltem, apró köröket rajzoltam a hasára, éreztem, ahogy az izmai az érintésem alatt megfeszülnek, később pedig belemerültem az álmok világába.

🌵🌵🌵