5. rész

659 32 2
                                    

Kali azonnal nekem ugrott. Egyértelműen azzal a céllal, hogy megöljön. Előkaptam a farkasölővel átitatott tőrőmet és készen álltam a vérfarkas támadásásra. Elérni azonban nem ért el, mert Derek előttem termett és kivédte a támadást. Minden olyan gyorsan történt. Csak a két dulakodó vérfarkast láttam és morgásokat hallottam. Olyan gyorsak voltak, hogy féltem, hogyha használom a fegyveremet, akkor talán Dereket találom el. Reméltem, hogy előbb utóbb a falka valamelyik tagja megjelenik. Láttam ahogy Kali karmolja és harapja Dereket és ő már nem bírja sokáig. Ha nem lépek most azonnal, akkor Derek meghal. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. A tőrrel megvágtam a tenyeremet, amire mint Kali, mint Derek felfigyelt. Kali azonnal nekem ugrott. Dereknek ideje sem volt megakadályozni. Éreztem, hogy a karmai végigszántanak az alkaromon, majd vér serken ki a sebekből. Derek azonnal lerántotta rólam, én pedig elestem és bevertem a fejem egy kőbe. Onnantól se kép se hang.

Veszekedés hangjaira ébredtem. Nem volt túl kellemes, tekintve, hogy a fejem így is hasogatott. Lassan nyitottam ki a szemem. Először csak homályos alakokat láttam, majd pár másodperc elteltével kitisztult a kép. Egy kórházi szobában voltam. Az egyik oldalamon Severo, a másik oldalamon Derek állt. Allison, Chris, Scott és Araya is a szobában volt. De csak Severo, Araya és Derek hangját lehetett hallani. Ők veszekedtek. A többiek pedig próbálták őket csitítani. Senki sem vette észre, hogy felébredtem. Ahogy kivettem a szavakból én voltam a veszekedés tárgya.

- Befejeznétek? - szólaltam meg rekedten - Szétmegy a fejem.

- Lola - ugrott egyből hozzám Severo - Jól vagy?

- Miért veszekedtek?

- Mert ez a korcs nem védett meg téged - lépett mellém Araya is Derek erre morogni kezdett. Felemeltem a kezem és megérintettem a csuklóját, hogy figyelmeztessem nehogy elveszítse a fejét.

- Ha Derek nincs ott, akkor már nem élnék. Másrészről én provokáltam Kalit.

- Ne próbáld meg védeni! - nézett rám csúnyán Severo

- Rálőttem - vallottam be - Erre bedühödött és megtámadott, de Derek megvédett - magyaráztam - Amit még meg sem köszöntem neki - néztem rá

- Hülyeséget csináltál - morgott az Alfa

- Igyekeztem megvédeni téged és a hülye falkádat - emeltem meg a hangom, amit nem kellett volna, mert a fejem még mindig fájt.

- Nincs szükségem rá, hogy megvédj! - horkantott Derek

- Na ebből elegem van - téptem ki a karomból az infúziós tűt - Elhúzok innen. Mint látjátok a Hale falkának nincs ránk szüksége - pillantottam Arayara - Nem fogom végignézni, ahogy megöleted a saját falkádat - néztem most Derekre - Te nem bízol a falkádban, ők nem bíznak benned. Holnapra tuti mind halott lesz. Gratulálok! - ugrottam le az ágyról, de megszédültem és ha Derek nem kap el össze is estem volna - Eressz el! - néztem fel rá gyilkos tekintettel - Elmegyek innen. Hiba volt idejönnöm.

- Lassan a testtel kisasszony - lépett be egy kedves arcú barna hajú nő - Csak akkor hagyhatod el a kórházat, ha én megengedtem.

- Nem tarthat itt! - néztem rá - Saját felelősségemre távozhatok nem?

- Igen, de.... - kezdte de félbeszakítottam

- Akkor elmegyek.

- Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? - kérdezte Derek

- Semmi közöd az életemhez! - vágtam oda neki - Azt teszem, amit akarok. Én nem a szabálykövető, szende kis Paige vagyok. Ezt ne felejtsd el!

Lehet, hogy ezt nem kellett volna, mert az arcára visszatért a fájdalom

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Lehet, hogy ezt nem kellett volna, mert az arcára visszatért a fájdalom. Lehet, hogy kegyetlen voltam, de nagyon dühös vagyok rájuk.

- Én még szeretnék egy-két vizsgálatot elvégezni - szakította meg a kínos csendet a nő

- Miért? - kérdeztem kissé rémülten - Amúgy ki is Ön?

- Sajnálom, elfelejtettem bemutatkozni - lépett oda hozzám és a kezét nyújtotta - Melissa McCall vagyok.

- Scott anyja - jöttem rá Természetesen utánanéztünk az itteni falkának mielőtt idejöttünk. El is felejtettem, hogy Scott anyja a kórházban dolgozik. - De miért akar engem vizsgálgatni?

- Mert a véred nagyon hasonlít Lydiáéra - felelte

- Vagyis ő is Benshee? - tette fel a kérdést Allison

- Nem - feleltem én - Csak immunis vagyok a farkasharapásra.

- Tudtad? - kérdezte Chris

- Igen - sóhajtottam - Nem egyszer haraptak vagy karmoltak meg, de még mindig ember vagyok. Ez is elég mély igaz? - emeltem fel a bekötözött karomat, ahol Kali megkarmolt

- Igen, ezért kell itt maradnod, hogy biztosak legyünk benne, hogy nem változol át - felelte Melissa

- Nem kell megfigyelniük - mondtam - Csak kérdezze meg a farkasokat! - pillantottam Derekre és Scottra - Ja, egyébként begyógyultak - emeltem fel újra a karom Erre Melissa levette a karomról a kötést és Kali karmolásának tényleg nyoma sem volt.

- Csak a farkasok sebei gyógyulnak ilyen gyorsan - mondta Chris gyanakodva

- Nem! Ő nem vérfarkas - nézett rám Derek - De akkor mi vagy?

- Csak immunis vagyok a harapásotokra. Ennyi! - tártam szét a karom - Elmehetek végre?

Melissa megvizsgált és morgolódva ugyan, de elengedett. Az éjszakát már otthon vagyis Allisonéknál töltöttem. Eldöntöttem, hogy hazamegyek, de még előtte beszélek Stilesszal, Lydiával és Allisonnal is Derekről. Ha tudok, akkor legalább abban segítek nekik, hogy megerősítem a falka tagok közti köteléket. Hátha lesz így esélyük.

Halhatatlan szerelemWhere stories live. Discover now