Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Chanyeol szemszöge:
Az éjszakát egy szállodában töltöttem, távol mindentől és mindenkitől. A biztonság kedvéért még a telefonomat is kikapcsoltam, és messziről elkerültem az internet csodás fertőjét, ahogy a televízió agybutító világát is. Esélyt sem adtam senkinek arra, hogy megzavarjon. Eltántoríthatatlan voltam, ezért hát nem akartam felkészületlenül a tettek mezejére lépni. Szerettem volna alaposan összeszedni a gondolataimat, hogy aztán, mikor vészesen hamar közeledve beköszönt a reggel, valamivel bölcsebben indulhassak az utamra. De persze nem így lett. Nem is igazán tudom, mit gondoltam -hiszen, ha két hét alatt az égvilágon semmire sem jutottam, akkor nyilvánvalóan nem egy éjszaka alatt fogok tudni csodát művelni, és rendet tenni a fejemben, a lelkemben és a szívemben egyaránt, bármennyire is szeretném. Lehetetlen küldetésnek bizonyult végül, de legalább megnyugtatott a tudat, hogy én bizony megpróbáltam mindent megtenni az ügy érdekében.
Össze voltam zavarodva, ehhez kétség sem fér. Mind idáig határozott meggyőződésem volt afelől, hogy mióta a srácok újra az élete részeivé váltak, nyugodtan, s boldogan élni a mindennapjait. Ám ezek szerint tévedtem. Minden, amiben szentül hittem, most kiderült, hogy sosem volt igaz. Amikor mindössze néhány hónapja Sehun hatására elmentem hozzá, s a gyáva megfutamodásomat követően, egy rövidke pillanatra sikerült elcsípnem gyönyörű, boldog mosollyal díszített arcát, habár darabokra tört a szívem, mégis örültem. Azt hittem, jól van. Hogy jól megy a sora, mióta kilépett az életemből. Gond nélkül elhittem, hogy az égvilágon már semmit sem jelentek neki, és még csak hibáztatni sem tudtam érte. Minden oka megvolt és meg is van rá, hogy teljes szívéből gyűlöljön. Tönkretettem az életét. Ha nem is az egészet, a legszebb éveit bizonyosan. Talán sosem szabadott volna beleszeretnem, de ha megváltoztathatnám a múltat, akkor sem cselekednék másképp. Túl önző vagyok ahhoz, hogy ekkora áldozatot hozzak. Életem legcsodálatosabb időszakát köszönhetem ennek a lánynak, míg fordítva ez cseppet sem mondható el. Szinte semmit sem adtam neki azon kívül, hogy megkeserítettem a mindennapjait. Éppen ezért, az ő boldogságát szem előtt tartva, kész voltam végleg lemondani róla. De aztán, mikor végre megtettem, minden csak egyre rosszabbá vált. Előtte habár mindig hevesen, s kitartóan tiltakoztam ellene, a lelkem mélyén pontosan tudtam, hogy szöges ellentétben a szavaimmal, valójában mégsem zárkózom el teljesen attól, hogy egy nap a büszkeségemet félrehajítva a bocsánatáért esedezzem. Így viszont, már az az egészen halvány kis reménysugár is elveszett, amely addig pislákolva ugyan, de beragyogta a búskomor életem minden egyes napját. Mégis örültem... mert tudtam, hogy ő boldog. Vagy legalább is elhittem, hogy így van.
Ha Baekhyun aznap nem hívott volna el ahhoz a kávézóhoz, és világított volna rá az igazságra, valószínűleg sohasem kerestem volna újra. Fogalmam sem volt róla, hogy miattam szenved ilyen nagyon, hosszú hónapok óta. Vagy hát, inkább azt nem tudtam, hogy mindannak ellenére, amit tettem, ő a hiányom miatt szenved. Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Képtelen vagyok elhinni, hogy mégis hogyan lehetek ilyen szerencsés. Baekhyunnak hála, úgy érzem, egy új esélyt kaptam az élettől, amit a világ legnagyobb baklövése lenne elszalasztani. Egy új esélyt arra, hogy jóvá tegyek mindent. Új esélyt a boldogságra a nővel, akit szeretek. Ami pedig a babát illeti... úgy érzem, képes lennék eltekinteni attól, ha esetlegesen nem az én vérem csordogálna az ereiben. Jelenleg egyáltalán nem fontos, hogy ki a kicsi apja, csak és kizárólag az számít, hogy mihamarabb tudassam az ő gyönyörűséges Édesanyjával, hogy történjék bármi, én mellette, sőt mi több, mellettük állok. Persze csak, ha ő is szeretné.
