Seholsziget

40. fejezet - Félsiker

Szeretném, ha tudatnád a többiekkel, hogy a játékunk egy fordulóponthoz ért.

Mindenki nyugtalanul mocorgott. Ültek a tűz körül, és folyamatosan forgolódtak, hogy időben észrevegyék, ha valaki vagy valami megtámadja őket.

Lara elővette Alia levelét, hogy újra és újra átrágják magukat rajta együtt, de nem jutottak túl sokra.

Fordulópont. Ez túl sok dolgot jelenthet, szinte lehetetlen leszűkíteni. Vagy talán nem is ez az a szó, amire szükségük lesz?

Örömmel közlöm, hogy sikeresen teljesítettétek a feladat első felét...

Nem feladatokat említ, csak egy feladatot. A listáról, amit Thanasis kapott, még csak szó sem esik. Mégis milyen feladat? Már az is kihívást jelent, hogy rájöjjenek, mit kell megoldani.

Eddig azt hitték, hogy a lista felén vannak túl, de ezek szerint ez helytelen feltételezés volt. Vagy legalábbis nem erre kell fektetniük a hangsúlyt.

Akkor mégis mire?

...már csupán egy dolog van hátra: egy áldozat.

Ami azt jelenti, hogy a feladat része volt Thanasis halála. Meg kellett ölniük egy embert, hogy előrébb jussanak.

Lara elgondolkozott.

Valami furcsa volt ebben a levélben. Az elején azt írta, hogy Alia tudassa a hírt a többiekkel, később pedig már azt, hogy veszélyben az élete, ha nem siet, meghal. Ám a lány ezt a figyelmeztetést csak az után kapta meg, hogy a veszély már elmúlt.

Mi lehetett az oka egy ekkora hibának? Kapkodott volna? Esetleg keresztbe tettek a számításának valahol? Lowan zökkentette ki a gondolatmenetéből.

-És mi van akkor, ha az itt töltött időre gondolt? - vakargatta a homlokát. - Mármint azt írta, félidő. Lehet, hogy 20 napunk van megoldani az összes feladatot.

-És utána mi lesz? - kérdezte élesen Dexter. - Ha megfejtjük, megjelenik itt egy hajó vagy egy repülő?

-Vagy egy űrhajó - tette hozzá Carter szórakozottan, mire mindenki rábámult. - Csak viccből mondtam, mert ez a kilencedik pont Thanasis levelében - mondta kissé megilletődve.

Lara csodálkozva bámult a lányra, majd maga elé motyogott valamit, amit a többiek nem értettek. Nem is kellett, hogy értsék, hiszen mindenki tudta, miről van szó: Egyszer volt, hol nem volt egy űrhajó. Elég valószerűtlennek látta, hogy tényleg egy űrhajóval fognak hazatérni, de addig a pillanatig bele sem gondolt, hogy ez a mondat a hazautukra is vonatkozhat.

-De ha azzal az úgy nevezett űrhajóval mennénk haza, akkor mi lenne az az utolsó feladat? - kérdezte Adam. - Ez csak a 9. pont. Kapunk még egy búcsúfeladatot otthonra? - hangja egyre szarkasztikusabban csengett, de Lara úgy döntött, ezt a tényt figyelmen kívül hagyja. Semmi szükség még egy vitára vagy veszekedésre.

-Egyelőre nem tudjuk, Adam. De Lowan ötletét semmiképpen sem vetjük el - fordult az említett srác felé. - Ha igazad van, akkor már csak hat nap van hátra - gyorsan felírta a lapra, amelyik éppen előtte volt, majd felsóhajtott. - Remélem, igazad van.

- Eddig hány levelet kaptuk? -kérdezte hirtelen Chen. Lara rögtön előkereste a lapot, amelyiken ezt tarotta számon.

-A tiéd volt a tizennegyedik - ahogy ezt kimondta, megértette, miért kérdezte ezt a fiú. - De sajnos nem naponta kaptuk a leveleket, úgyhogy ezt nem tudom, hogyan lehetne kapcsolni a feladathoz.

-Nem az a lényeg, hogy naponta kapjunk. Eddig mindenki egyet kapott, nem? Mi van, ha mindenki fog kapni? Húszan vagyunk, húsz levelet kapunk, húsz napig maradunk a szigeten.

-És mi van a halottakkal? - szólt közbe Sarah, mielőtt bárki más kérdezhetett volna.

Lara szíve a gyomrában kalapált. Úgy érezte, jó nyomon járnak, talán most először, mióta itt vannak.

-Ahogy a levél említette, már túl vagyunk a feladat felén, de még nincs tíz halottunk. Nem tartom valószínűnek, hogy mindenkit kinyírna, amíg itt vagyunk - válaszolt ezúttal Dexter. - Thanasis hanyadik volt?

Meg sem kellett néznie a sorrendet, Lara tudta, hogy Thanasis volt az ötödik ember, akit felírt, de nem az ötödik halott, ugyanis még aznap este kiderült, hogy Filipet már az erdőben megölte.

-A hatodik.

-Ez akkor azt jelenti, hogy 12 ember fog meghalni? - nézett körbe Ványa ijedten.

-Nem hinném. Szerintem csak a levelekre és a napokra vonatkozik. Ha minden más a 20-as számot követi, ez miért lenne éppen 12? - kezdte nyugtatgatni Carter. - Eddig minden alkalommal büntetésnek szánta a halálokat, nem hinném, hogy ez ezek után másképp lesz. Így ha el szeretnénk kerülni a halálokat, már csak egy dolgunk van: a játékszabályok szerint játszani.

Sofija hirtelen felugrott - elszaladok egy pulcsiért, mert eléggé lehűlt a levegő. Valaki kér valamit?

-Nem mehetsz sehova egyedül! - szólt rá Lara élesen.

-Nem vagyok óvodás, el tudok menni a szobámig és vissza díszkíséret nélkül is.

-Megbeszéltük, Sofija. Mindenhova minimum két kísérővel mehetsz. Te is hallottad, mit írt Chen levele.

Sofija válaszként csak a szemeit forgatta, a világ minden kincséért sem ismerte volna el, hogy Larának igaza van, holott ő maga is tisztában volt ezzel. Lowan-t és Petra-t jelölte ki mellé, majd miután elindultak, felnézett az égre.

A tűz mellett ülve a többiekkel tanakodva észre sem vette, hogy milyen régóta ülhetnek ott. Még nem volt sötét, de a Nap már jóval közelebb volt a horizonthoz, mint gondolta volna.

Ezért ma este valaki meg fog halni.

Nem telt el fél perc, mire a három fiatal már rohant is vissza a többiekhez. Lowan kezében egy papírlapot lengetett. Amint odaért a tűzhöz, Lara kezébe nyomta.

-Ez az én házam ajtajára volt kitűzve - magyarázta helyette Sofija. - Az a valaki tudta, hogy oda fogunk menni, és hogy ott lesz Lowan is - szemében rettegés tükröződött.

Lara szemügyre vette a lapot. Igazából egy boríték volt, bontatlanul, rajta kacifántos betűkkel: Lowan. Gyorsan feltépte, kivette belőle a levelet és olvasni kezdte.

Semmi megszólítás, semmi felvezetés, csupán két mondat állt benne.

Jó nyomon jártok, de egy aprócska részletről megfeledkeztetek. Két napotok van a következő halálig.

-Következő? De hisz nem is halt meg senki - fakadt ki Estella.

-Mindenki itt van? - kérdezte Lara, majd gyorsan megszámolta, hányan vannak.

Tizenhárom.

-Rendben, akkor most bemegyünk a házunkba, és amíg el nem múlik a veszély, mindenki ott marad!

Szépen lassan mindenki felállt és összeszedte magát, leporolták a nadrágjukat, majd elintultak a házak felé. Mindenki, kivéve egy embert, Ványa ugyanis mozdulatlanul ült tovább a földön. Lara kétszer is rászólt, de meg sem moccant, mintha nem hallotta volna, amit a lány mondott neki.

Közelebb lépett hozzá, de ahogy megérintette a vállát, a lány hanyatt esett, háta és feje nagy puffanással ért földet.

Már nem lélegzett.