Fèl hatkor keltem fel. Sajgott a bordám, nem bìrtam levegőt venni, de egyhelyben sem tudtam ülni, ìgy hát lementem az èn kis eldugott edző termembe. Az csak az enyèm volt, mèg a bátyam sem járt oda.
Amikor az ajtò elè èrtem láttam, hogy èg a villany, benyitottam.
- Mit keresel itt?- kèrdeztem meglepődve.
-Na ès te? Nincs tùl korán egy hercegnőnek? Hogy èrt ide ilyen korán a kastèlyábòl?- gùnyolòdott.
-A kastèlyom egy emelettel feljebb van. Gyere ès nèzd meg, hogy milyen tágas.- mondtam közömbösen, a fiù nem reagált.-De mostmár tűnj el innen. -felröhögött.
-Csak nem kizavarsz?
-Eltaláltad. Szia.
-Ez a hely nem csak a tièd.- válaszolta.
Sav ègett a torkomba, majd szètvetett az ideg. Odamentem a függönnyel letakart falrèszhez, ès lerántottam a bordò anyagot.
A falon rengeteg kèp volt, a családomròl vagyis amit mèg Jesonnel règen össze tudtunk rakni külömböző kèpekből , ès a falba belevolt vèsve a nevem.
-De, pontosan az enyèm, hùzzál kifele.- nem kiabáltam, csak megemeltem a hangom, elèrve a cèlomat, rámnèzett.
-Ti itt èltek?- kèrdezte szinte suttogva.
-Menj.- majd az ajtò felè intettem a fejemmel. Elment.
Nyolcig edzettem. Fájt a bordám, egy marèknyi fájdalomcsillapìtot tettem a számba, majd leöblìtettem vìzzel, nekidöltem a falnak, belenyilalt ès lecsùsztam a fal mentèn. Sosem fájt mèg ennyire ha elrepedt valamim.
Lèpteket hallottam, aztán kinyìlt a szoba ajtaja.
-Say, küldetèsed van.- felnèztem Mr.Brawnra.
-Èspedig?
-Likvidálnod kell 21 bestiát. Innen van egy kisváros nyugatra, holnap után indulsz hajnalba, ès oda èrsz körülbelül este tizenegyre. Egyedül mèsz.- ezzel hátat fordìtott ès kiment a kis teremből.
21 bestia, kifognak nyìrni ebben az állapotban.
Feltápászkodtam ès elhagytam a szobát. A nagy terembe már mindenki szorgosan edzett. Nekem is bekellett állnom.
-Hèy Jeson!- szòltam a bátyámnak aki èpp a boxzságot verte szèt.
-Hmm?
-Gyere velem egy körre.
-Megvagy zavarodva?- a kèpembe röhögött. Közelebb mentem hozzá, ès attam neki egy jobb horgost.
- Mibajod van? - a tekintete megváltozott.
-Az, hogy gyengènek tartasz, hogy nem tartasz elèg jònak magad mellè.- ez volt a cukkolásom első rèsze. Gyűlöltem, hogy csak ezzel èrtem el a rám támadását, de ez mindig hatásos volt.- Mièrt tartod magad ilyen jònak? Mert tèged a nagy Black kèpezett ki? Èn pedig itt szenvedtem? Szenvedtem azèrt, hogy jussak valamire, te pedig mindent örököltèl a csodálatra mèltò Blacktől?- senki sem nèzett ránk, mindenki tudta, hogy mièrt csinálom, csak a kèt ùj páros nem. A lány elèg nyìlvánosan bámult minket, mìg Dayl a boxzsák ütlegelèse közben hallgatòzott, ès nèha èreztem a tekintetèt a hátamon.
-Állj le!- emelte meg a hangját Jeson.
-Mièrt vártal tizenöt èvet azzal, hogy utánnam gyere? Abban remènykedtèl, hogy addigra hátha leszek olyan jò likvidálò, hogy magad mellè fogadj.
-Say, nem fogod elèrni, hogy neked menjek.- olyan lekezelően mondta, hogy pofon vágott.
-Valld be, hogy te is gyűlöltèl mikor...
-Ne! Állj le!!- kiáltotta.
-Mikor megöltem az anyánkat, ès mai napig gyülölsz.- mondtam ki.
Jeson egy szempillantás alatt elèm ugrott, ès a tèrde már a hasamba táncolt. Fájt, de jòl esett.
Átkaroltam azt a lábát ami a hasamba sülyedt ès a másik lábát kirùgtam, hátra esett, de engem is magával hùzott, rám mászott ès behùzott egyet. Felmordùltam, majd egy hirtelen mozdulattal megemeltem a csìpőm ès lelöktem magamròl. Mind a kette a földon voltunk.
-Valld be, hogy szerinted is megèrdemeltem minden sebet amit eddig kaptam, valld be, hogy a saját kezeddel ölnèl meg ha tehetnèd.- köptem a szavakat, amik nekem is fájtak, de egyszinten igaz volt, ès ezt tudtuk mind a ketten.
Feltápászkodtunk ès egymásnak rontodtunk. Egyszerre támadtunk. Ő emelte a tèrdèt, èn a könyökömet. Az ő tèrde a bordáim között landolt, az èn könyököm az orránál, ami el is tört, de nem csak az tört el, hanem a bordám is. Nem èreztem a fájdalmat a gyògyszerek miadt, csak hallottam a reccsenèst.
Mindketten kilèptünk a ringből.
-Sajnálom.- suttogtam felè.
-Gyűlöllek mikor ezt csinálod.- válaszolt szomorùan.
Ezután ő felment a kis otthonunkba, èn pedig a termem felè vettem az irányt. Kivettem a fájdalomcsillapìtòs kis tubusumat ès az egèszet a számba öntödtem. Zajt hallottam az ajtò felől, oda pillantottam , rèsnyire volt kinyitva, oda siettem de senki sem volt az ajtò elött, vissza mentem az asztalhoz, hogy igyak vizet, tudtam, hogy a gyògyszer elfogyott. Felmentem átöltözni, vettem magamhoz pènzt, ès cèlba vettem a gyògyszertárt.
-Jònapot!Miben segìthetek? - kèrdezte a nő.
-A legerősebb fájdalomcsillapìtot kèrem.
-A Sieelyára gondol?
- Ha az a legerősebb akkor igen.- a nő kiadta a gyògyszert, átnyùjtottam neki a pènzt, zsebre vágtam a kis dobozt ès kilèptem az utcára.
