Ahogy a kisfú mondta, hamar megtaláltuk a kunyhót.
-Menjünk és nézzünk körül.-Mondtam majd berúgtam az ajtót, Deyl szó nélkül követett.
Otthonos kis kuckó volt. Látszott rajta, hogy nem igazán volt használva. Volt benne két ágy, két szék egy asztal és egy apró szekrény.
Gondolkodás nélkűl a szekrényhez léptem és elkeztem olyan dolgok után kutatni ami hasznunkra vállhat. Nem találtam semmit, csak egy fotót amin valószinűleg a kisfiú volt a testvérével, mind a ketten mosolyogtak de a szemükből kihalt a fény. Mintha magamat láttam volna és Jesont...vajon most mi lehet vele?
A képet visszaraktam a helyére és betoltam a fiókot.
Deyl. Miért jött utánnam, és miért bukkant fel ilyen hírtelen a mi otthonunkba a társával együtt?
A kétely es a bizalmatlanság hírtelen mellbevágott.
Tudtam, hogy azzal a kettővel valami nincs rendben, de volt más dolog ami lefoglaljon korábban és nem figyeltem fel rájuk.
A kezem magától indult el a combszorító felé ahol a késemet tartottam. Egy gyors mozdulattal kihúztam a tartóból és Deyl felé hajítottam. Tudtam, hogy elfogja kapni, és el is kapta. A mutató és a középső újja között, és kérdőn nézett rám.
-Seyla Black. Ennyire nem bízól bennem?-kérdezte komor hangon.
-Semmi okom rá, hogy bízzak benned. Mit keresel itt? Mi a célod?-léptem hozzá közelebb.
Ő is megindult felém, de nem viszonozta az én fenyegető testtratásomat. Hanem ikább szelíden jött felém, de a késem még mindig a kezében volt.
-Jól célzol, de ez el is várt egy olyan szintű likvidálótól mit te. Pont a kisagyat céloztad meg, és el is kaptad volna, ha nem lennének majdnem emberfeletti reflexeim.- nyujtotta át nekem a fegyvert. Végig a szemébe néztem míg lassan kicsúztattam a kezéből a kést.
Hibát követtem el, hogy leginkább a szemét figyeltem. Akkor tudatosult bennem, hogy ő sem egyszerű likvidáló. Mert mindig érzékeltem bármilyen mozgást, semmi nem ért teljesen váratlanúl. De az ő mozdulata igen.
Ne haragudjatók, hogy ilyen nehezen haladok a történettel. Köszönöm a türelmeteket.❤❤
