-Mièrt ölnèlek meg?
-Mert èn is szörnyeteg vagyok, ès ha èszreveszik, hogy eltüntem, utánnam küldenek valakit.- válaszolta semleges arckifejezèssel.
-Na jó.-szólalt meg Deyl.-mozdoljunk innen. Te kölyök, tudsz valami biztonságos helyet?
-Ha elmondom, megeteszitek amire èn kèrlek titeket?
-Nem!-mondtam, de Deyl velem egyszerre nèmàn bolìtott a fejèvel. A fiù hàlàsan nèzett rà.
-Innen ha elindultok balra majd mentek amìg nem làttok meg egy kis erdőt, aztàn az erdőbe van egy kunyhò, mèg a bàttyammal èpìtettük, könnyen megtalàljàtok, nem nagy az erdő, ès ösvèny van a fahàz felè.-magyaràzta, majd egy gyors mozdulattal közel ugrott Deylhez ès elvette a pisztolyàt.
Deyl arca meg sem rezzent a meglepetsègtől. A fiù az allàhoz nyomta a fegyvert. Nem bìrtam nèzni, egy hìrtelen mozdulattal kikaptam a kezèből, ès gyorsan előhúztam a sajàt fegyveremet, amit aztàn a gyermek fejèhez tartottam.
-Köszönöm.-mondta egy mosoly kìsèretèben.
-Lègy szabad.-vàlaszoltam, majd meghùztam a ravaszt. A fiù abban a pillanatban elporlatt.
Most először volt kicsit nehèz meghùzni a pisztoly ravaszàt, ès nem tetszett ez az èrzès, nem erre lettem tanìtva, hogy fàjjon egy bűnöst megölni.
Csak ő annyiban volt bűnös, hogy rossz helyre született.
-Jobb ìgy neki, mostmàr nem szenved.-szòlalt meg Deyl üres hangon.
-Induljunk a kunyhòhoz.-szedtem össze magam.
