Segítsen a démoni szerencse!

Elválnak útjaink...

-Yuiayri!- szólalt meg a bíró mire én felálltam. Túl sok ember néz...túl sok ember néz...- 16 évesen meghozhatod a döntést. Kinél szeretnél lakni? Elmész édesanyáddal vagy maradsz édesapáddal?- apa éles tekintetét éreztem magamon. 

- A...anyá- vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam- anyával akarok lenni.

- A hölgy döntött!- a kalapáccsal ütött egyet, ezzel lezárva a tárgyalást. Amikor anyával hazaértünk máris kaptam egy üzenetet. Apától...

*Rosszul döntöttél...nagyon megfogod még bánni! Ajánlom, hogy menekülj, mert elmegyek érted! Addig nem nyugszom míg el nem kaplak...*

Elkezdtem üvöltözni mire anya berontott. Kikapta a levelet a kezemből, majd rémültem rám nézett.

- Csomagolj! - kint hatalmas vihar tombolt.

- Anya hova megyünk? - kérdeztem rémülten.

- Biztonságba viszlek - nézett rám, majd újra kémlelte a utat.

- Miért nem megyünk a rendőrségre?- kérdeztem remegő, elcsukló hangon.

- Hidd el már próbáltam. Addig küzd míg el nem kap téged.

- De veled mi lesz?- a rémület eluralkodott rajtam.

- Értem ne aggódj. Az egyetlen dolog, hogy még nem vagy halott az a szerelem amit még mindig érez irántam. Csak én nem viszonzom, mert ő a legfontosabb kincsemet bántotta...téged.- valamennyire nyugodt vagyok. Az anyukám biztonságban van de én? Ki tudja....Bementünk az erdő közepébe ahol egy hatalmas ház állt. Szinte egy kastély. Anya kivette a cuccaimat és oda adta nekem.- Az úr jó barátom. Nála jobban senki nem vigyázhat rád. Szeretlek kicsim- adott egy puszit és elment. Megfordultam és egy fekete ruhás, fehér bőrű alak állt előttem. 

- Kövess!- majd megfordult és elment. Ja.. ne is törődj vele, hogy a szívfaszt hoztad rám . Követtem őt és egy hosszú lépcsősorhoz vezetett.- A lépcső tetején áll egy komornyik. Ő vezet be a szobádba. Indulj!- nagyon ijesztő ez az ember. Felrohantam a lépcsőn ahol egy kisfiú várt.

-Hát te?

- Ciel vagyok hölgyem- húzta ki magát. - A szobádba kísérhetlek? - megfogta a bőröndömet és nagy nehezen megemelte. 

-Segítsek Ciel?

-Ne fáradj hölgyem. Az úr elmondta miért jöttél. Én is azért vagyok itt amiért te. Üldöz az apukám- mesélt miközben vezetett a szobám felé. - Ez a te szobád.

-Köszönöm! És a nevem Yuiayri. Nyugodtan szólíthatsz a nevemen- Ő meghajolt. Rámosolyogtam majd bementem a szobába. Körbenéztem. Hatalmas vörös hálószoba tárult elém gyönyörű szintén vörös fürdőszobával. Kopogtak. Oda sétáltam és kinyitottam. Ciel volt az.

-Az úr holnap veled kíván reggelizni hölgy khm... Yuiayri- édes gyermek. Nem ezt a sorsot érdemli.

- Ott leszek. Köszönöm a meghívást. -mosolyogtam majd becsuktam az ajtót. Egy fürdő után álomba sírtam magam.