Segítsen a démoni szerencse!

Sebastian...

Közelebb hajoltam hozzá, de ő csak egy csókot nyomott a homlokomra, majd zsebre tett kézzel elsétált. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon le a hóba. Pár percig még egy helyben álltam, majd vissza sétáltam a kastélyba. Sebastian a szobám előtt várt rám. Szó nélkül kinyitottam az ajtót és besétáltam. Háttal álltam neki. Hallottam ahogy az ajtó nyikorogva becsukódik majd mögém sétál. Finoman kigombolta az ingemet. Ott álltam egy szál meltartóban. Az egyik kezével a derekamat fogta a másikkal, pedig a nyakamhoz nyúlt. Éreztem a hideg pengét a nyakamon.

- Sikíts és elvágom a torkod- suttogta egy rekedtes hang. Minden porcikám remegett. Elvette a derekamról a kezét, majd levette a maszkját. A késsel belevágott a hasamba, a vért pedig a maszkba törölte. - Hagyjuk itt az ajándékot az úrnak. Mit gondolsz gyermekem?- szavai és hangja rosszabb volt még a késnél is. Kiugrott velem az ablakon és elhurcolt a biztonságból...