Segítsen a démoni szerencse!

A vörös ékszer

A férfi rémültnek tűnt. Gondolom el is sápadt, de az a fehér bőre miatt nem látszik.

- Baj van uram?- néztem rá kíváncsian.

- Kövess Yuiayri!- azzal felállt én pedig mentem utána. Egy elég sötét folyosóhoz értünk, ahol rengeteg kép volt kirakva. De nem olyanok mint a többi folyosón.  Ezek gyilkosságokat ábrázoltak. A folyosó végéhez értünk ahol volt egy nagyon komplikált zárú ajtó. Egy negyed óra múlva kinyitódott és belépetünk. Az ajtó azonnal bezárult mögöttünk egy hatalmas csattanással mire én összerezzentem. A szoba közepén volt egy üvegdoboz amiben egy vörös nyaklánc díszelgett.- Jeff emiatt vállalta el a küldetést. A nyaklánc megmutatja neki, hogy hol vannak az emberek. A prédáját könnyebben fogja elkapni mint eddig. Nem kaparinthatja meg! Az az emberek pusztulásához vezethet. Érted Yuiayri?- nézett rám, de én meredten bámultam az ékszerre. Eljönnek értem. El fog jönni én meg nem menekülhetek előle. Kirohantam a szobából, ki a kastélyból. Átfutottam volna a tavon, de az betört alattam és a víz elnyelt. Jéghideg. Megpróbáltam kiúszni, de valami növény rátekeredett a lábamra és lehúzott a mélybe. Láttam, hogy valami jön felém. Levágta rólam azt az undorító gyomot és felúsztunk a felszínre. A kastély ura az. Felvett a karjaiba és elkezdett velem visszasétálni a kastélyhoz. Rám se nézett, de amit mondott azt tisztán értettem.

- A nevem Sebastian...