Az apám boákkal táncol

Borsószem, husi, cica

- Valahogy ki kell szabadítani téged a különóráról - kezdte Lorcan egy vaskos könyv fölé hajolva -, akár bemehetne helyetted más. Egy Százfűlé-főzettel megoldható lenne.

- És mi történik, ha az „ellenőrzésen" az első feladat az, hogy mutatkozzak be?

- Ezt nem tudhatjuk, mindenképpen át kell esned még egy alkalmon, mert több információra van szükségünk.

- De még ha sikerül is bevinni valaki mást, ki lenne az, aki elvállalná helyettem ezt a szerepet? - csóváltam meg a fejem.

- Majd én-

- Meg se próbáld! - húzódtam közelebb. - Te vagy a legjobb barátom, ilyet sosem engednék neked. Csak a testemen át, értetted?

- Túl szigorú vagy.

- Lorcan.

- Isabelle.

- Lorcan.

- Isabe-

- Hartie.

Egy ismerős, rettegett hang csapta meg a fülem hegyét. Csak nem Életem Don Juanja az, személyesen?

- Hartie - ismételte meg James, a szót nekem címezve.

- Hozzám beszélsz? - bukott ki a kérdés, amikor felismertem, hogy engem tüntet ki a figyelmével.

- Fantasztikus a logikád, Hartie, Borsószemem.

Ekkor automatikusan összenéztünk Lorcannel. „Ez begolyózott."

- Borsószem? Hartie? - pillogtam rá értetlenül.

- Ezentúl így foglak hívni - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Mr. Tökély.

- Miért is? - vetettem fel az egyetlen ésszerű kérdést, ami eszembe jutott.

Az már külön csoda volt, hogy negyven másodperce kommunikáltunk úgy, hogy egyikünk sem akarta legyilkolni a másikat.

- Mert mindenki úgy gondolja, hogy járunk és a barátnőmet nem hívhatom Lockhartnak. - A hangja megint csöpögött a gúnytól és az undortól. Ő is hasonló érzéseket vált ki belőlem, szóval kvittek vagyunk.

Értem én, hogy túl akarja élni a különórákat, de ahhoz együtt kéne működni. Ugye nem gondolja komolyan, hogy majd eljátszom az alárendelt, agynélküli kislány szerepét?

- Mi a bajod az Isabelle-lel vagy az Isával? - mutattam rá két lehetőségre is, ami kevésbé csengett furcsán.

- Olyan, mintha most vettelek volna a rabszolga-piacon. - Úgy nézett rám, mintha ez magától értetődő lenne, és én bizonyára azért nem látom ezt be készségesem, mert csökkentett agyi képességeim vannak. - Holnap délután kettőkor találkozunk a kviddicspályán, bemutatlak a barátaimnak - vigyorogta a megszeppent képemnek, aztán elégedetten kivonult a könyvtárból.

Éreztem, ahogy a bal szemöldököm rángani kezd.

- Ekkora bunkó, egoista, narcisztikus állatot még életemben nem láttam- fortyogtam, miközben Lorcan optimista pillantásával próbált nyugtatni.