Az apám boákkal táncol

Seneca, Lorcan és a méreg

- Lorcaaaan - sipítottam a klubhelyiségben, mire több háztársam rosszallóan csóválta a fejét, kivéve az All-star lányokat, ők támogatóan mosolyogtak.

Igen, van csapatom!

Ahh, és ha még kviddicsezni is fogok! A házam sztárja leszek! Az emberek még lehet, hogy szeretni is fognak.

Őrült vigyor kúszott az arcomra, ahogy eljátszottam a gondolattal.

Isabelle, az őrült terelő.

Tetszett, amit láttam.

Be kell valljam.

Nagyon is tetszett.

- Igen? - nézett fel Lorcan a pergamentjei közül. Kis fekete tintafolt éktelenkedett az orrán.

Jaj, Lorcan, jaj, cukiiii!

- Isabelle, kezdek félni - folytatta a homlokát ráncolva.

Nem kell félned, lelkem, amíg Isabelle-anyó melletted van.

- Szóljak Albusnak?

Oldalra döntötte a fejét.

Mire utánoztam a mozdulatot: - Minek szólnál Albusnak? - kérdeztem vissza értetlenkedve.

Lorcan lemondóan felsóhajtott: - Semmi, semmi. - Letette a pennáját. - Mit szeretnél?

- Mikor indulunk a szeánszra? - Elkezdtem rángatni a vállaimat.

Nem azt mondom, de egy kicsit talán hiányzott a Pusztító...

Meg lehet, Albus is.

VÁRJ! ALBUS NEM!

- Indulhatunk most is, csak vegyük útba a könyvtárat, vissza kell vinnem Gustavus II-t és Rómeó és Júliát.

- Akarod mondani, Rómeó és Benvoliót? - Rángattam le-föl csábosan a szemöldököm.

Lorcan erre csak forgatni kezdte a szemeit: - Menjünk, Zizi!

- Ahh! - kaptam tettetetten a szívemhez. Már te is fiam, Lor--- - Ez nem volt szép! - Aztán belegondoltam. - De nem mondom, zseniális, még rímel is. Zizi-Isie vagy Isie-Zizi?

Ekkor oldalról az egyik házit író csoport ránk sziszegett.

Hát igen, még nem léptem rá teljesen az elfogadás útjára.

Bár túléltem Gollam örökbefogadási szertartását, magunk között szólva, nagyobb gubanc nélkül.

Jobban megismertem leendő mostohaapámat, Senecát, aki annak ellenére, hogy minden bizonnyal borzalmas ízlése van a párválasztás terén (Mert ki az az ember, aki önszántából smacizik nemzőmmel?), meglepően kedves és intelligens.

Esküszöm, nem tudom, mi apám bája.

Lehet, hogy megmérgezi az áldozatait.

Lorcannel éppen a folyosón sétáltunk a könyvtár felé.

- Lorcan - kezdtem. - Apám szerinted megmérgezi az áldozatait?

Lorcan majdnem megbotlott: - Hogy mi?

- Jó, ez valóban úgy hangzott, mintha apám egy kobra, egy nyanya vagy Hannibal Lecter antiszexi varázsló megfelelője lenne.

Lorcan csak összevonta a szemöldökét: - Ugye tudod, hogy most nem vágom, hogy miről beszélsz.

Bólintottam: - Bevallom, sejtettem. - Aztán vágyakozva felsóhajtottam. - Ó, Dr. Lecter! - pihegtem csak magamnak.

- Akkor jó. - Lorcan csak nevetett.

Mert Lorcan a legcsodálatosabb lény a világon.

Várjunk csak!

- James lehet, hogy megmérgez téged! - csapott belém a Felismerés Lángja.

Mire Lorcan csak felprüszkölt.

Mentünk még pár lépést, aztán...

- Azt nem hinném - suttogta végül.

Majd meglátjuk... gondoltam magamban.

Majd meglátjuk...

Freetalk: Úgy döntöttem rövidebb fejezeteket posztolok, hogy többet tudjak frissíteni. Ez ilyen kis cuki fejezet lett, a következőben beindul egy új cselekményszál, talán, muhhahha MUHHAHAHAH *adme ördögien kacag a billentyűzete felett * HAHAHAHHAHAH

A következő rész tartalmából: Csak annyit mondhatok, hogy a következő fejezet címe "A pusztító, az oposszum". Pá, drágáim! *balra el*