Vᴀsᴇᴍʙᴇʀ ᴜɴᴏᴋᴀʜᴜ́ɢᴀ⚡️

Küzdj!

Nem értem hogy lehet ilyen kegyetlen az apám....Megölte azt az embert akit a legjobb barátomnak tekintettem még akkor is mikor kiakart nyírni. És most ő elment. Végleg.... A könnyeimtől alig láttam valamit,de éreztem,hogy elönt a düh és retináim vörösebben égnek mint valaha.
-Ne! Ne válj ilyenné! Ez nem te vagy!-suttogtam. Ekkor behunytam a szemeimet és azokra az emberekre gondoltam akik szeretnek és akiket meg kell védenem Thanostól illetve az apámtól. Mikor újra kinyitottam és ismét minden láthatóvá vált számomra észrevettem valami pislákoló kékes fényt Nora öklében.
-Az nem lehet...-húztam össze a szemöldökeimet,majd kinyitottam a tenyerét és ott volt a teszerákt. Vagyis ami maradt belöle.(Hát ezért üldözte mindenki! Ezért volt nagy ereje! Ezért kellett meghalnia....) Mikor már minden értelmet nyert becsúsztattam a zsebembe a kővet és szembe fordultam az apámmal.
-Akkor se megyek veled sehová!-köptem a szavakat ám erre megfogta a csúklómat és húzni kezdett.
-Eressz el!-üvöltöttem és elkeztem ütögetni,de semmit se hatott. Ekkor eszembe jutott,hogy a jelek a karomon mikor dühös vagyok forrók lesznek. Szerencsémre éppen azt a kezemet fogta meg...így csak hagytam,hogy minden haragom előtörjön belölem.
-Sssszzzz!-sziszent fel az apám miközben elengedte a csúklomat.
-Fogd fel azzal a kis borsó méretű agyaddal,hogy nem fog bevállni a terved! Akkor se ha megölsz egy hozzám közelálló személyt...-csordult le egy könnycsepp az arcomon és hátrasandítottam Nora élettelen testére.
-Tévedsz kislányom!-nevetett fel.
-Ne nevezz a lányodnak! Sose tekintettem rád úgy mint az apámra! Hagy békén a családommal együtt és tűnj el a föld felszínéről mielőtt én tüntetlek el!-húztam össze ismét vörösen vibráló szemeimet.
-Fogadd el hogy te egy szörny vagy!-köpte mire nekitámadtam.
-Te tettél ilyenné! Minden a te hibád!-ütögettem,majd elővarázsoltam egy tört és szívenszúrtam....
-Ez...ez vagy te!-lehelte ki utolso leheletét,majd eltavozott az élők közül...

REMÉLEM TETSZIK!!!