Vᴀsᴇᴍʙᴇʀ ᴜɴᴏᴋᴀʜᴜ́ɢᴀ⚡️

Félelem

Hirtelen két orvos odajött hozzánk és visszavittek a szobámba.
-Meddig kell itt maradnom?-kérdeztem az egyiktől.
-Ha így folytatod akkor 3 nap múlva haza is mehetsz.-mosolygot rám. Én csak biccentettem egyet aztán ránéztem a többiekre. Anya és a húgom ott ültek a kanapén nem messze tőlűk Matt és Steve beszélgetett. Natasha és Klint odajöttek hozzám és hálájukát kifejezték pár mondatban,majd távoztak. Peter is csatlakozot Mattékhez. Hirtelen Dr.Starnge termet ott mellettem.
-Carly!-köszöntöt.
-Dr. Strange.-bolintottam.
-Szép volt.-mosolygot rám.
-Jó mesterem volt.-kacsintottam.
-Nekem pedig remek tanítványom.-nézet mélyen a szemeimbe.
Szép lassan mindenkivel válltottam pár szót aztán az egyik nővér kiküldte a bent lévő embereket. Nem akartam egyedül maradni így megengedték,hogy egy valaki bent legyen velem.
-Szóval ki marad bent?-kérdezte idegesen a nővér.
-Majd maradok én,úgyis mindenkire ráfér a pihenés.-ajánlotta fel Matt.
-Rendben.-bólintott a nővér. Gyorsan elbúcsúztam a többiektől aztán ketten maradtunk. A barátom odajött hozzám és leült az ágy szélére. Mélyen belenézet a szemembe aztán megcsókólt. Karjaival gyengéden átölelt . Miután elváltunk egymástól fejemet erős vállára döntöttem.
-A kórház szinte már a második otthonunk.-nevetett fel Matt.
-Az.-mosolyogtam.
-És...most akkor hogy lesz tovább?-kérdezte.
-Ezt meg hogy érted?-toltam el magamtól,hogy a szemébe tudjak nézni.
-Hát most,hogy az anyukád és a húgod is életben van....elköltöztök vagy Tonyval maradsz?-mormogta.
-Nem tudom. Az biztos,hogy velük szeretnék élni viszont Tonyt az idő folyamán szinte már az apámnak tekintem...-vezettem le hangosan a gondolat menetemet. Éreztem,hogy Matt szomorú és félt engem. Nem akar elveszíteni.
-Viszont egy valami biztos.-bújtam oda hozzá.
-Mi?-csillantak fel a szemei.
-Hogy mi nem vállunk el!-mosolyogtam rá.
Kezdet későre járni én pedig hulla fáradt voltam. Szép lassan elnyomott az álom. Elősször nem történt semmi aztán hirtelen azt éreztem,hogy zuhanok. Nem tudtam megállni. Egyensen belecsapodtam a földbe. A szemeim becsúkodtak. Ekkor hirtelen mimtha csak egy kívűl álló ember lennék. Láttam a gyenge,élettelen,szétroncsolt testemet. Mindenki odafutott hozzám és azt kiabálta „Carly!" de én meg se mozdultam. Aztán jöttek a mentők és elvitték. Nem tudtam,utána menni mert ekkor valami hideg fuvallatott éreztem a hátamon. Megfordultam és megláttam Norát. Ott sírt egy kuka mögöt aztán felállt és egy pengét varázsolt elő. A szembe lévő falat elkezte vele teljes erejéből ütlegelni. Nem értettem mi baja,aztán hirtelen abbahagyta és leült a földre. Ismét csak sírt és közben egy nevet mondogatott.
„Loki".

REMÉLEM TETSZIK!!❤️❤️❤️