Idegesen trappoltam fel a lépcsőn, egyenesen az úraság szobája felé. Hármat kopogtattam a szoba ajtón majd benyitottam. A Halál ott ült az ágya végén,hosszú ébenfekete haját egy kis copfba kötötte, és jegeskék szemei csillogtak mikor meglátott. És a mosolya...azt a mosolyot nem lehet levakarni az arcárol, annyira tökéletes mint ő maga.
Ő viszont nem így gondol rám...ő az élők Császárnőjét, Elisabethet szereti. Én nem érek fel Elisabeth szépségével. Csodás rózsás arc, mélybarna szemek és hosszú dús mogyorószín hajkorona, míg nekem jegeskék íriszeim és tejfelszőke hosszú lombocom van. Elisabeth tökéletes. Mint az úraság.
-Myrtille...-suttogta a nevemet. Odasétáltam hozzá majd az ölébe ülltem.
-Sylvester...-feleltem miközben a köntösömet oldottam ki. A darab egy szempillantás alatt leesett rólam ezzel felfedve meztelen testemet.
-Késtél.-jegyezte meg miközben hanyatt döntötte magát. A derekára ülltem majd a két kezét a mellemre tapasztottam, és durván maszírozni kezdte.
-Caterina feltartott. Tudod hogy így nem lófrálhatok a folyósón meg minden. -duzzogtam, nem kis élvezettel a hangommal.
-Ne is! Legyél kicsit elővigyázatosabb te csak az enyém vagy! -emlékeztetett vagy századjára. Lejjebb tolt egészen a csípőjéig.
-De mit ér ha te nem az enyém vagy?-kérdeztem keserűen. Ujját a számra tapasztotta, ezzel jelezve azt hogy most csak a tettek számítanak.
YOU ARE READING
Dróton Függő Báb
Romance3 éve halott vagyok...3 éve szerelmes vagyok abba aki elvette az életemet. A Halálba. Lehet őrülten hangzik, de ámulva lesem minden kívánságát, míg ő más után sóvárog...Elisabeth után.
