Dróton Függő Báb

Mondj igazat!

Felkeltem Sylvester mellől, mire ő kérdőn nézett rám. Én nem tudtam volna ránézni...kiszedtem a köntösöm zsebéből a cigarettámat és egy gyújtót, majd magamra kötöttem az anyagot és az ablakhoz sétáltam. Meggyújtottam a dohányt, és idegesen szívni kezdtem...és csak szívtam, egyiket a másik után.

Éreztem a jeges lehelletét a nyakamon...de nem néztem rá. Nem mertem. Csak szívtam azt az átkozott cigarettát! Ő pedig a nyakamat csókolgatta...én pedig nem néztem rá, az arcom vonásait megkeményítettem. Nem hagyom magam...most az egyszer nem. Simogatni kezdett, és csókolgatni, engem pedig a sírógörcs kerülgetett. Elhajítottam a leégett dohányt, majd mereven magam elé néztem.

-Sylvester...-kezdtem.-Kire gondolsz? Kire gondolsz mikor engem csókolsz? Mikor velem vagy? Őszintén...kérlek.

-Myrtille, ez egy hülye kérdés!-makacskodott.

-Rendben Sylvester...akkor azt kérdezem, hogy szeretsz engem? Szeretsz úgy mint Elisabethet?

-Myrtill, én szeretlek...de nekem Sissy az Igazi!

-Akkor engem csak azért tartasz itt hogy valaki melegítse az ágyadat, amíg „Ő Nagyságos Asszonya" úgy nem dönt hogy meghal? Rá gondolsz igaz? Mikor velem szeretkezel akkor is csak őt látod, Igaz Sylvester? Hát, úgy őszintén, baszódj meg!-mondtam ki végre, mire a keze fellendült és az arcomon csattant, én pedig a hirtelen lökettől hátra estem.

A szemem megtelt könnyel, ahogy ott feküdtem a földön, égő arcal, és a hirtelen leesett köntösömtől megválva kiszolgáltatottan. Ő fölém tornyusult, majd rám hajolt, és vadul csókolni kezdett, ajkaimból folyt a vér ahogy egyre erősebben harapta őket. Egyik kezével a fejem alá nyúlt, a másik szabaddal pádig a lábaim közé, mire könnyek szöktek a szemembe. Nem tudtam sikítani, vagy visszavágni, annyira erősen „dolgozott" belülről hogy a fájdalomtól teljesen megbénultam...ő pedig ekkor egy határozott mozdulattal kihúzta a kezét majd felált.

-Elmehetsz.-mondta, én pedig gyorsan felkaptam a köntösömet és futottam a hálóm felé.