Dróton Függő Báb

Az első találkozásunk

Mikor magamhoz tértem nem láttam semmit, csak a sötétséget. Körbe-körbe fordultam de semmi. Leültem, és a lábaimat átkarolva sírni kezdtem. Mit tettem? Mi lesz most apával? És Jasonnel? És Cordeliával?

Egy hideg kéz simította meg a hátamat. Felé fordítottam a fejemet és megláttam őt...

-Szervusz Myrtill, üdvözöllek az új otthonodba!-mosolygott rám a férfi. Jégkék szemeivel kíváncsian fűrkészett miközben hátra simította hosszú fekete haját. Az arca sápadt és meggyötört amivel kicsit idősebbnek tűnhetett mint ami valójában.

-Helo.-ennyi jött ki a számon, de amint kimondtam meg is bántam. Hogy lehetek ilyen idióta?

Viszont legnagyobb meglepetésemre elnevette magát.

-Sylvester vagyok. A Halál.-mutatkozott be, és a hitelesség kedvéért még meg is hajolt.

-Én meg Myrtill, egy elcseszett 16 éves halott.-dünnyögtem.

Sylvester nagyot sóhajtott majd leült mellém.

-Ez a baj Myrtill. Hogy különleges vagy. Sem a mennybe sem a pokolba nem külddhetlek.

-Sajnálom hogy már is gondot okozok...-suttoztam.

-Dehogy is Myrtill! Örülök a társaságodnak!-nyugtatott.

-T-tényleg?-hebegtem.

Közelebb húzódott hozzám, egyik kezével átkarolt majd gyengéden magához húzott, a másikkal meg megemelte az államat. Farkaszsemet néztem a jégkék íríszeveivel, a testemet pedig forróság öntötte el. Hüvelykujjával végig simított az alsó ajkamon majd, rátapasztotta a sajátját. Apró csókokat lehelt a számra, miközbem beletúrtam a hajába...ezután már vadul csókolni kezdett,égtek az ajkaink...ekkor szerettem meg őt.

Őfelségét, a Halált.