Légy Az Enyém | Befejezett

1. Fejezet

Mindig éreztem, hogy én nem olyan vagyok, mint a többiek. 

A nevem Pierre Riviére. 17 éves vagyok, nemrég fejeztem be a 10. osztály. Hajam színe fekete, oldalt felnyírt, felül hosszú. Szemem színe barna, és még sorolhatnám a tipikus bemutatkozós szövegeket. De tulajdonképpen minek is az? Nekem sosem volt bajom azzal, ahogyan kinézek, sosem volt bajom azzal, hogy a suliban zaklattak volna. Átlagos tanulmányi eredményeim vannak, és átlagos foci játékos vagyok. Teljesen átlagosak a napjaim, és mindig is azok voltak. De magammal sosem voltam teljesen kibékülve. 

14 éves lehettem, mikor rájöttem, hogy nekem nem a lányok jönnek be. Mint mondtam, mindig is különböztem a többiektől. Én nem mentem kosarazni, meg röplabdázni szabadidőmben. Egyetlen sport volt, amit viszonylag eltűrtem - a focit. A szüleimről nem tudok semmit. Kiskoromban örökbe fogadtak, mert a szüleim meghaltak, így az apám testvérének a családjához kerültem. Nem is bánom, már ha szabad ilyet mondani, mert bár a munkájuk miatt sokat nem találkozok velük, de szeretem őket. Van egy báttyám, akit Michael-nek hívnak. Nekünk csak Mich. Az egyetlen ember a Földön, aki tudja rólam, hogy meleg vagyok. 24 éves, és szinte nézhetjük úgy, hogy ő nevel engem évek óta. Mikor sírva elmondtam neki, csak magához ölelt, és megnyugtatott, hogy nincs semmi baj. És ő így is szeret. Mindez volt 2 éve. Kissé depressziós lettem az egész felismerés dologtól, így a középiskolát nem a legjobb színben kezdtem el. Akkor jöttem rá, hogy a foci, habár nem vagyok sztárjátékos, de mégis jó hatással van rám. Így beiratkoztam a kilencedikesek csapatába, és ekkor ismertem meg Victor Coopert. Gyönyörű barna szemei vannak, amihez egy eszméletlenül édes arc jár. Barna, felnyírt haja van neki is, ami mindig tökéletesen be van állítva és a tetején egy picit szőkére van festve. Olyan 180 centi magas, ami azt jelenti, hogy engem leköröz vagy 5 centivel. Mindezek mellett brutálisan jól néz ki, és ő a legmenőbb srác az egész suliban. Mindenki oda van érte, nemtől és kortól függetlenül. A csapat legjobb játékosa, de sajnos hetero... Hetente váltogatja a barátnőit, mindet azzal az indokkal hárítva, hogy nem illettek össze. Ilyenkor mindig egy picit reménykedek, hátha... De aztán visszatérek a valóságba. Szerencsére Mich-nek ki tudom panaszkodni magamat. Bármikor beszélhetek neki Victorról, és teljesen segítőkész próbál lenni. Szegénynek hetero létére viszont nem sokszor jön össze. 

A telefonom rezgése zökkentett ki a gondolataimból. Felkeltem az ágyamról, és elmentem az asztalhoz, hogy fogadjam a hívást. 

-Riviére, ugye nem tervezted, hogy egész nyáron bent fogsz ülni a szobádban és csak edzésre jössz ki? - a legjobb haverom volt, Trevor. Ő sem tudja rólam, hogy meleg vagyok, bár párszor már közel voltam ahhoz, hogy elmondjam neki... Nem tudom, miért nem teszem meg. Tudom, hogy nem utálna meg, ugyan úgy a barátom lenne. De szégyellem azt, hogy én más vagyok. 

-Trev, hagyjál, most depizek. Egész évben jó pofiztam a suliban mindenkivel. Had pihenjem ki. - panaszkodtam, miközben visszafeküdtem az ágyamra, és a hasamra fordultam. Na igen, ha a suli menő társaságába tartozol, meg kell játszanod, hogy mennyire szívesen ismerkedsz másokkal. 

-De nem. Ez így nem jó! - nevetett. 

-De neked miért fáj, ha pihenek? - kérdeztem. 

-Azért, mert nyár van, és ilyenkor bulizni kell. Csajokkal ismerkedni, és a földig inni magadat. Nem a szobádban kuksolni, lehúzott redőnnyel, és bámulni ki a fejedből. 

-Honnan tudod, hogy le van húzva a redőnyöm? 

-Egy, ismerlek. Kettő, itt állok a házatok előtt, és ha nem jössz ki, akkor betöröm az ablakodat egy székkel. 

-Hajrá. - nevettem. - Ha fel tudod dobni az emeletig. 

-Na, gyere. Attól még, hogy baszol kimenni a levegőre, az edzést nem lóghatod el. 

-Sajnos... Mindjárt megyek. - mondtam és letettem a telefont. Odasétáltam a szekrényemhez, majd elkezdtem valami hordható göncöt keresni. Tulajdonképpen nem érdekel, mennyire van meleg, én ugyan úgy farmerban járok. Csak edzésen vagyok rövid gatyában, meg itthon, egyébként farmerban jelenek meg mindenhol. Kiválasztottam (mit kiválasztottam, kiszedtem a szennyesből) egy fekete, szaggatott farmert, meg egy random pólót, és elmentem letusolni. 

Miután tisztán, és felöltözve belenéztem a tükörbe, el kellett ismernem, hogy még mindig rosszabbul nézek ki, mint egy tehénlepény. A szemeim alatt táskák húzódtak, a hajam mindenfelé állt. A kontaktlencsémet nagy nehezen beraktam, majd beletúrtam a hajamba, hátha sikerül valami kinézetet kölcsönöznöm neki. Legnagyobb meglepetésemre sikerrel jártam. 

-Azt hittem, hogy meghaltál a lépcsőn lefele menet. - nevetett Trev, mikor megjelentem előtte. 

-Mit pattogsz, 1 óra van és 2-kor kezdődik az edzés. - mondtam. 

-A gond az, hogy én fél 1-kor telefonáltam neked. Haver, alszol te egyáltalán éjjel? - vett fel egy kicsit aggodalmas arcot. 

-Tudod, hogy megtenném én, de nem tudok. - rántottam meg a vállam. Igen, évek óta alvásproblémáim vannak, melyet úgy próbálok orvosolni, hogy naponta legalább 2 bögrényi koffeint beviszek a szervezetembe. Az a gond, hogy én csak nappal tudok aludni, és éjjel nem. Ezért a szüneteken és hétvégéken kívül nem tudok pihenni. 

-Írass fel altatót. Mondtam már párszor. 

-Nem fogok gyógyszereken élni. Egészségtelen. - jelentettem ki. 

-Mert az nem, amennyi kávét iszol te egy nap. - nevetett. 

-Hé, ma nem is ittam kávét! - csattantam fel. 

-Hát, látszik is. - méregetett vigyorogva.

-Kapd be. Egyébként a kávé csak segítség. Hogy elviseljelek. 

-Nincs az a koffein, amivel engem el lehet viselni. 

-Hülye. - mondtam, miközben mindketten jót nevettünk a kijelentésén, és lassan gyalogoltunk az edzésre. 

Sziasztok! 🤗🤗

Oké, bevallom, eddig bírtam ki írás nélkül. 😂 Kb 5 napja nem írtam, de lassan már elvonási tüneteim voltak, szóval úgy éreztem, hogy el kell kezdeni ezt az új történetet. Őszinte leszek, még én magam se tudom, hogy mi fog ebből kisülni. Az alapterveim meg vannak, de nem egyszer volt már olyan még Ádámék története alatt, hogy valamit elterveztem, és egyáltalán nem úgy írtam meg, mert nem úgy jött ki a lépés. 😅 Szóval, igen, már így készülök erre a sztorira. Nem tudom, hogy mikor fogom hozni a következő részt, valószínűleg itt az elején elég rendszertelen leszek, tekintve, hogy most alapozom meg az egész sztorit, és nem mindegy, hogy hogyan és mit írok. 😅 De elképzelhető, hogy hamarosan újra megjelenek. Mindenesetre, ha nem vagyok valami produktív azt úgy is meg fogom nektek írni.

Remélem jól telik a szünet, pihentek, de azért menjetek ki a levegőre is! Legyen szép napotok, puszi a fejetekre! 😘