Légy Az Enyém | Befejezett

25. Fejezet

-Tegnap este jól eltűntél. - mondta Trev, mikor megtaláltuk egymást a plázában. Most ez úgy hangzott, mintha vérbeli pláza cicák lennénk, de amúgy nyugi, nem. Egyszerűen csak muszáj vennünk új edző cipőt, mert szinte rohad le a lábunkról a mostani. Vagyis, csak Trev-nek kell az új cipő, mert én eldöntöttem, hogy idén már nem folytatom a focit. 

-Hát, igen. Dolgom volt. - válaszoltam egy apró mosollyal, miközben elindultunk ahhoz a bolthoz, amelyik kell nekünk. A tegnap esti ,,kaland" után már semmi különös nem történt, fürödtünk és aludtunk. 

-Ahhhaaa, hogy a hercegednél aludtál. - mondta.

-Igen. - mosolyogtam még mindig.

-Szóval egy hajszálnyira voltatok a szextől, de mégse tettétek. Legalábbis még nem panaszkodtál arra, hogy fájna a feneked. - nevetett.

-Nem voltunk hajszálnyira! Ahhoz azért egy picit több kellene. - ellenkeztem, bár ez hazugság volt. Az egyetlen dolog, ami miatt nem mentem tovább, az az volt, hogy két hete járunk. Szerintem túl gyors lenne.

-Markolt már rá a farkadra? - kérdezte Trev, mire nekem eléggé kikerekedtek a szemeim.

-Trev, egy bevásárlóközpontban vagyunk. - suttogtam oda neki.

-Tökéletesen lényegtelen. Markolt már rá? - folytatta.

-Igen! - válaszoltam gyorsan, csak hogy túl legyünk a témán.

-És te az övére?

-Igen, de ez most miért fontos?

-Akkor tényleg egy hajszálnyira voltatok. - állapította meg.

-De ez most nem tök mindegy neked? - nevettem. - Az én pasim, te pedig hetero vagy. Féltékeny vagy?

-Jesszusom, dehogyis! - válaszolta Trev. - Csak mindjárt 18 vagy és szűz.

-És? Addig maradok szűz, ameddig szeretnék.

-Persze, értem. Csak hamarosan itt a nyár vége is. - szólalt meg Trev, miután bementünk a cipő boltba.

-Trev, fejezd már be! - nevettem, bár tegnap én is ezt mondtam. Teli vagyok ellentmondásokkal. - Július van!

-Mindjárt augusztus. Pierre, kínzod magad. Ne mondd, hogy nem feküdnél le vele szívesen! Ez olyan, - mondta, miközben kereste a méretét egy piros cipőből - mintha magad elé tennél egy óriás üveg nutellát, kinyitnád, sőt, még bele is kanalaznál egy jó nagyot, a szádhoz emelnéd, de nem ennéd meg. 

-Ezt most találtad ki, vagy már egy ideje el akarod sütni? - kérdeztem.

-Most találtam ki. De most komolyan, használd ki a lehetőségeket!

-Jó, mindegy. Inkább mesélj te. Hogy vagy a pincér lánnyal? 

-Nagyon jól. Nem tudom, olyan, mintha egymásnak lettünk volna teremtve, és csak most találtuk meg a másikat. - válaszolta, és elindult a kassza felé a kiválasztott cipő dobozával. Sose értettem, hogy hogyan lehet az, hogy sose próbálja fel a cipőit, de mégis mindig jók rá?

-Az... Asszem jó? - nevettem.

-Igen. És amúgy már lefeküdtünk.

-Na erre is kíváncsi voltam. - mondtam. - Amúgy meg két hete jártok!

-Ti meg vagy négy hete.

-Hát, nem. Július közepe fele kezdtünk el gyakorolni, és talán három hetesek vagyunk mi is. Három hét után pedig nem fogok vele lefeküdni.

-Jó, értem. És a szülinapodra tervez valamit? Hisz az is egy-két hét múlva lesz.

-Igen, de nem tudom mit. Csak azt, hogy most egy ideig megint nem találkozunk... Új melója van és most egy másik városba rakták őt. Egy hétre asszem.