Légy Az Enyém | Befejezett

21. Fejezet

-Jó reggelt, Szép fiú! - köszönt Vic a telefonba, amit nagy nehezen felvettem, miután elátkoztam az eget is amiatt, hogy valaki ilyenkor hív engem. De mikor megláttam a képét a telefonomon és a szivecskélet amiket beállítottam a nevére, egyből elillant minden dühöm.

-Jó reggelt. - motyogtam.

-Hogy aludtál?

-Hát, úgy, hogy még szívesen folytattam volna. - nevettem.

-Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

-Semmi baj. - válaszoltam, miközben ránéztem az órámra. - Így is már 11 óra van.

-Okés. Na, de arra gondoltam, hogy megkérdezem, hogy tudsz deszkázni?

-Hát, még egyszer se próbáltam. Miért? - kérdeztem.

-Lenne kedved megtanulni?

-Persze, miért is ne?

-És örülnél, ha én tanítanálak meg? - szinte láttam magam előtt azt a tipikus hülyéskedő mosolyát, ahogyan ezt kérdezte tőlem.

-Ja, hogy ez opcionális?

-Nem. - nevetett. - Akkor hol, vagy mikor találkozzunk?

-Hmm... Elém jössz? És akkor mondjuk elmehetnénk hozzád. Én még úgy se találkoztam senkiddel. - mondtam.

-Okés. Mikor menjek?

-Adj egy órát. Ha addig nem vagyok kész, majd megnézheted ahogyan öltözök. - viccelődtem.

-Indulok most.

-Hülye. Majd gyere.

-Puszi! - köszönt és letettem a telefont. Ültem még egy kicsit az ágyamon, majd felkaptam egy pólót, meg egy nadrágot, és lementem reggelizni.

-Sziasztok! - köszöntem, mikor bementem a konyhába.

-Nicsak, a hős szerelmes felkelt. - mondta Mich.

-Ha, ha. - válaszoltam gúnyosan. - Csak irigykedsz.

-Ez egyértelmű. Vic a legjobb pasi a világon. Ha nem lenne köztünk 8 év már megcsináltattam volna magamat vele. - röhögött.

-Fú baszki, azt hittem csak én vagyok meleg a családban. - mondtam és előpakoltam a reggelimhez.

-Nyugi, csak te vagy. Bár, apuék régen azt hitték, hogy az vagyok.

-Komolyan? - kérdeztem.

-Igen, mert csak fiúkkal barátkoztam, meg itt aludtak, de meg lehet nyugodni, a barátnőm is tudja tanusítani, hogy határozottan a nők jönnek be.

-Na jó, nekem erre nincs időm. - nevettem. - Vic itt lesz egy órán belül, és azt mondtam neki, hogyha nem vagyok kész, megnézhet öltözni, szóval sietnem kell.

-Mit fogtok csinálni? - kérdezte apu, aki eddig csendben hallgatott minket.

-Meg akar tanítani deszkázni. De én magamból max annyit nézek ki, hogy ráülök és gurulok vele. - mondtam, amin apuék jót nevettek.

-Hát, akkor hajrá. - ütögette meg a vállamat Mich, majd elvonult a szobájába.

-Nos, most, hogy így kettesben maradtunk. - szólalt meg apu, és éreztem, hogy itt most baj lesz. Ezt a beszélgetést én átugranám, köszönöm. Leültem a pulthoz a tálammal, és elkezdtem enni. - Beszélhetnénk bizonyos dolgokról.

-Mint például? - kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy mi lesz most terítéken.

-Hát, eljött a te életedben is az, hogy valakivel kapcsolatban vagy. Csókolóztok, ölelkeztek, ilyesmik. De mindketten fiúk vagytok, és ugye ott vannak azok a fránya hormonok, amik bizony ha beindulnak, még egy srác esetében is gondokat tudnak okozni, nemhogy kettőnél.