Légy Az Enyém | Befejezett

12. Fejezet

-Csessze meg! - kiáltottam, mikor Trevvel kiértünk az udvarba, és a kerítésnek döntöttem a hátamat. A kezeimbe temettem az arcomat, miközben a barátom felől öngyújtó kattanást hallottam, pár pillanattal később pedig a füstszagot is megéreztem.

-Kérsz? - nyújtotta felém a dobozát. Alapesetben ugye nem vennék belőle... De ez most rohadtul vészhelyzet volt. Kivettem egy szálat, ő pedig odadobta nekem a gyújtóját, és leültünk a fűre. Meggyújtottam a saját cigimet, majd beleszívtam. Fura volt ismét érezni, ahogyan a füst beáramlik a tüdőmbe, és meg is tette a hatását, mert köhögés formájában tört ki belőlem.

-Na, kucc, kucc. - nevetett Trev.

-Haha. De vicces. - morogtam, majd folytattam a szál szívását. Percekig csak azt lehetett hallani, ahogyan beszívjuk és kifújjuk a füstöt, meg természetesen halkan a bentről kiszűrődő zenét.

-Pierre. Mizu? - törte meg a csendet a barátom.

-Rohadjon meg az a csaj... - ráztam meg a fejem.

-Huh, kicsit mintha csúnyán beszélnél. - nevetett. Hogy tud olyankor nevetni, mikor egy ilyen után van a legjobb barátja?

-Miért, te hogy reagálnál, ha a sráccal aki tetszik és egyértelműen hetero, vagy két percen keresztül smárolnál? - kérdeztem egy picit ingerülten.

-Bocsi, igazad van. - emelte fel a kezeit. - Miért nem szálltál ki?

Ez volt az a pillanat, amikor hisztérikusan felnevettem, majd rájöttem, hogy igaza volt. Kiszálhattam volna. - Lesokkoltam, mikor a csaj azt mondta, hogy meg kell csókolnia.

-Nem mentség. Passzolhattad volna másnak. - folytatta Trev az érveit, és szívtunk egyet a ciginkből. Igen, még mindig úgy gondolom, hogy csak vészhelyzetkor csinálom ezt.

-Igen... De nem gondoltam, hogy két perc lesz az egyből! - vágtam vissza. - Úgy voltam vele, hogy oké, undorodva megcsókoljuk egymást, vagyis csak ő engem, én élveztem volna, csak nem mutattam volna ki, egy perc után simán szétválunk, és úgy teszünk az életünk hátralévő részében, mintha nem is járt volna szánk a másik közelében sem!

-Jó, jogos...

-Az meg a pláne, hogy ez az első csókom volt! -nevettem fel, majd megráztam a fejem, és ismét szívtam egyet.

-De legalább élvezted? - kérdezte Trev.

-Nem csókoloztam még soha életemben, de tuti nem ilyen egy érzelemmentes csók. És az nem tart ennyi ideig. És nem kezdi el simogatni a tarkómnál, NAJÓ ELÉG! - állítottam le magam, miközben Trev jót mulatott rajtam.

-Gyere, próbáljuk ki az érzelemmentes csókot.

-Trev... Nagyon sokat kellene fizetni, ahhoz, hogy megcsókoljalak téged. - nevettem.

-Naa! Ez csúnya volt! 10-ből hanyas vagyok? - nevetett.

-Nálam? Max 2,5-es. - nevettem én is.

-Bazdmeg. - kaptam a kedves, kultúrált választ.

-Nem. De mehetnénk vissza. - mondtam, majd eszembe jutott valami. - Hallod, nálad aludhatok?

-Természetesen. - válaszolta, és elnyomtuk a ciginket. - Mennyi az idő?

Előhúztam a telefonomat, és megnéztem az időt. - Jesszus, már fél kettő van.

-Okés. Menjünk haza? - kérdezte.

-Aha. Még köszönjünk el a többiektől, meg elmegyek wc-re. - mondtam, és elindultunk befelé. Visszamentünk a szobába, ahol mindenki bent volt, kivéve Vic és a legjobb haverja. Biztos ők is cigiztek. Remélem nem a mi közelünkben.