Végzetem ✔

Nyolcadik Fejezet

Mire vágyhatna többre egy fiatal, szép, első bálozó hölgy annál mint, hogy kettő igen ragos úr verseng a kegyeiért...

~ Lady Loretta
London ~

- Csak akkor ha a hölgy táncolni szeretne Önnel. - érkezett a válasz Lord Williamtől aminek Brandon cseppet sem örült hiszen nem is ismerte ezt az embert és fogalma sem volt róla, hogy mit akart Haventől. Így nehéz lesz megvédenie a lányt ha folyamatosan hadakozásban áll mindenkivel. A mérgességén természetesen az sem segített sokat, hogy az idegen még mindig szorosan tartotta Havent aki nem is mutatott hajlandóságot arra, hogy távolabb lépjen tőle.

- Táncolni akar velem. - nézett mérgesen Havenre aki ettől a tekintettől mindig megijedt.

- Köszönöm a táncot Lord William. Ne féljen nem felejtem el a hétfői lovaglást a parkban.- mosolygott Haven de a két férfi mintha nem is figyelt volna rá. Csak egymást méregették ádász tekintettel. Emellett pedig az idegen csak nem tágított mellőle ami egyre jobban zavarta a herceget.

- Lady Haven, tudnia kell, hogy ha nem akar táncolni vele akkor nem muszáj csak azért, hogy elkerülje a szóbeszédet...

- Ki Ön, hogy olyan szavakat adjon a szájába amik az eszébe sem jutnak? - kérdezett vissza dühösen Brandon mert már nem tudta tovább nézni, hogy ez az idegen el akarja szakítani Haventől.

- Egy barát vagyok uram. Kisasszony addig nem megyek el míg Ön azt nem mondja, hogy táncolni szeretne a Lorddal - nézett mélyen a lány szemeibe miközben válaszra várt. Haven egy mélyet sóhajtott és válaszra nyitotta a száját de a herceg ismét közbe vágott.

- Mondd meg neki Haven! - parancsolta Brandon szikrázó szemekkel.

- Haven? - mennydörögte mostmár William is akinek felettébb kinyílt a bicska a zsebében a Lord viselkedésétől. Ugyanis a Lord viselkedése elég zord. - A kisasszony nem engedte meg Önnek, hogy tegezze! - mostmár az összes tekintetet magán érezte Haven

- Lady Haven sokkal több mindent is megengedett már nekem pusztán annál, hogy tegezhessem! - öltötte fel legpimaszabb arckifejezését Brandon - És ha most megbocsájt akkor táncolnék Lady Collins-al. Az Ön engedélye nélkül is. - azzal karon fogta a lányt és a táncolók közé vezette otthagyva az értetlenül rájuk tekintő Williamat. De Haven haragjával is számolnia kellett.

- Rettenetesen megszégyenítettél. - suttogta Haven

- Az igazsággal? Különben is nem is ismerem ezt az embert. Felesleges azon aggódni amit mondtam.

- Szándékosan ködösen fogalmaztál. Most tévesen azt hiheti, hogy több van közöttünk mint puszta barátság. - Nem volt szándékos az, hogy nem mondta el kicsoda is William de mikor rájött, hogy Brandon valóban nem tudja akkor egy idő után Haven szándékosan nem hozta szóba a tánc alatt honnan is ismeri a fiatal grófot. Haven élvezte Brandon zavarát mert ez adott neki egy kis elégtételt hiszen Ő is pontosan ilyen zavartan és feszülten érezte magát a csókuk óta a közelében.

Brandon várt hátha megtudja Haventől, hogy ki is az idegen és honnan ismeri de Ő nem szólt egy szót sem. Még egy kis huncut fény is csillogott a mély zöld szemekben ami arra engedte következtetni, hogy élvezi a herceg tudatlanságát. Azonban nem hagyta, hogy sokáig érezze ezt a diadalt Ő felette.

- Tehát ha én is azt gondolom, hogy több van közöttünk mint pusztán barátság akkor én is tévesen ítélem meg a helyzetet? Különben is ki volt ez az ember? - kérdezett rá köntörfalazás nélkül. A lány ugyan megtagadhatja a válaszadást de erre az esetre is volt neki egy terve.

- Igen, a te feltételezésed is téves. A másik kérdésedre pedig az a válaszom ami neki is volt, egy barát. De hiszen már mondta. Öregszel Brandon? Esetleg nem hallottad jól mikor először elhangzott? - a lány tudta hogyan tudja még jobban kihozni a sodrából a már amúgy sem túl nyugodt herceget de ezúttal nem engedi, hogy ismét Ő legyen a haragja célpontja vagy a szóbeszédek főszereplője.

- Ne pimaszkodj Haven. - szólt élesen Brandon a lányra mert nem tudta már elviselni, hogy tudatlanságban tartják. - De legyen. Beszélgessünk másról. Miért menekültél el a múltkor?

- Mert semmi érdemleges információt nem kaptam azzal kapcsolatban amiért odaérkeztem. - közölte a lány szemtelenül

- Minden barátoddal egy könyvtárban szoktál csókolozni? - kérdezte dühösen a herceg. Ez a kérdése annyira fájt Havennek, hogy illően akart visszavágni. Hisz Brandon ismeri Őt. Tudja, hogy minden tekintetben àrtatlan mégis azt feltételezi róla, hogy a csókuk után azonnal más karjaiba zuhant. Ha ezt hiszi, Haven úgy gondolta meg is hagyja ebben a hitben.

- Nem. Van akivel reggeli lovaglás közben a Hyde parkban! - ezzel a mondattal, feldúltan hagyta ott a herceget.