Végzetem ✔

Huszadik Fejezet

Mily jó érzés lehet mikor egy hölgynek sok oltalmazója akad...

~ Lady Loretta
London ~

Lord William még Haven szemébe nézni sem mert. Nem amiatt mert esetleg annyira szégyellte volna magát hanem mert tudta, hogy a fivérei  - és sajnálatos módon a herceg - nem tekintenék jó szemmel. 

- Őszinte elnézését kérem Lady Haven. - mondta bizonytalan hangon ám de elég hangosan ahhoz, hogy senki figyelmét se kerülhesse el. 

Mikor Haven válaszolt volna az összes jelenlévő férfi lázadozni kezdett. Mindegyik pontosan tudta, hogy Haven elfogadta volna a bocsánatkérést de ez egyiküknek sem tetszett. 

- Ezt nem intézi el egy bocsánatkéréssel. Még ha Ő meg is bocsát, én biztosan nem. Már csak azért sem mert éjnek évadján kellett rohannom a húgom keresésére akiről azt sem tudtam, hogy nem az ágyában alszik éppen békésen. - morgott Gregory ami még mindig enyhén meglepte volna Haven-t de egyre jobban hozzá tudott szokni ahhoz, hogy már ez a bátyja sem tudja annyira elrejteni az érzéseit mint szeretné. 

- Gregory. - szólt Haven csitítólag a bátyjára de az mintha meg sem hallotta volna. 

- Nem. Igaza van. Ezt nem intézi el egy egyszerű bocsánatkéréssel. - mordult rá a herceg is ami még mindig szokatlan volt Haven számára. 

Mikor Haven először veszítette el az eszméletét még otthon az ágyában akkor is Brandon Cambury járt a fejében és az az átkozott csók ami történt közöttük. De tudta azt is, hogy Brandon-nak olyan menyasszonyt kell találnia aki jobban hozzáillik rangban. Azonban Haven halványan emlékezett rá, hogy mintha a herceg illatát érezte volna mikor a szobába fektette valaki azonban ez lehet, hogy csupán csak álom volt. De az nem álom volt, hogy örült annak, hogy neki nem esett baja majd megcsókolta. Ott, az összes bátyja előtt. Sőt, mivel a testvérei mind mosolyogtak és nem is szóltak érte egy rossz szót sem így valószínűleg helyeslik a döntést, hogy Ők ketten egybekeljenek. 
Nem tudta Brandon-nak hogyan sikerült meggyőznie a fivéreit de nem is akart ezzel foglalkozni mert tudta, hogy valamelyikből úgyis ki tudja majd szedni az igazságot. 

- Brandon. - fogta meg a karját Haven mikor látta, hogy William-hez akar lépni. - Hagyd, hogy ezt én intézzem úgy ahogyan jónak látom. - kérlelte majd mikor Brandon jól láthatóan megforgatta a szemét már tudta, hogy nyert ügye van a férfival szemben

- Igaza van. Hagyjátok, hogy úgy intézze ahogyan akarja. Mindig józan döntéseket tudott hozni. Nem hiszem, hogy ezúttal ez máshogyan lenne. - mosolygott Isaiah Haven-re aki válaszul csak barátságosan és szolid mosollyal válaszolt a testvére kedvességére. 

- Ki is adott volna igazat neki ha nem éppen te? - kérdezte Benedict fejcsóválva az öccsétől de mindenkinek feltűnt, hogy senki sem mondott ellent neki

- De jó, hogy hazatértél. Különben ki védené meg a húgunkat. - jegyezte meg élesen Raphael de Isaiah nem foglalkozott vele. Tudta, hogy igazuk van de vannak olyan harcok ahol bízniuk kell a testvérük józan ítélő képességében. 

Haven karon fogta William-et és félrevonta egy sarokba ahol csendesen beszélhettek ketten. 

- Lord William. Kérem tájékoztasson, hogy mi lett volna ezzel az egésszel a célja? - kérdezte őszinte érdeklődéssel Haven

- Lady Haven még egyszer az őszintén szeretnék bocsánatot kérni Öntől. Azt hittem, hogy ha összeházasodunk akkor az előnyös lenne mindkettőnknek.. - Haven szakította félbe udvariatlanul a mondanivalóját.

- De hiszen Ön tudott a Collins átokról. - jelentette ki logikusan a lány

- Igen. Valóban tudtam de úgy gondoltam, hogy ha esetleg a későbbiekben Ön is belém szeret annyira mint én Önben akkor az átok úgy is semmivé válik. Elragadtattam magam Lady Haven. Őszintén sajnálom. A szívemet követtem ami elfogulttá vált Önnel szembe. - Haven őszintén megsajnálta mert pontosan tudta, hogy a szívnek nem lehet parancsolni. 

- Elfogadom a bocsánatkérését Lord William, de szeretném megkérni, hogy legalább pár hétig ne térjen vissza Londonba. Legalább addig míg a testvéreim teljesen megnyugszanak. Megígérem nem fognak kárt tenni Önben, de ehhez az kell, hogy ne legyen szem előtt. Ígérem mire visszatér már a testvéreim is nyugodtak lesznek. - ígérte meg Haven mert pontosan tudta, hogy ennyi idő elég ahhoz, hogy a bátyjait megnyugtassa az üggyel kapcsolatban.

- Köszönöm a kedvességét Lady Haven. Meg sem érdemlem de már most indulok is. - lehajolt és kezet csókolt Haven- nek - A viszontlátásig Lady Collins. - mosolygott majd fejet hajtva az urak előtt távozott. 

- Na ezzel is megvolnánk! Végre minden visszatérhet a normális kerékvágásba. - jelentette ki kissé bosszúsan de ugyanakkor cseppnyi örömmel a hangjában Gregory. 

- És a legjobbat még nem is tudjátok. - mosolygott Isaiah - Azt hiszem rám talált az igaz szerelem. - öt döbbent szempár fordult felé de ez Őt cseppet sem hozta zavarba. 

- Micsoda? - Haven jutott legelőször szóhoz de Ő is csak alig - És ki a szerencsés?

Isaiah pontosan tudta, hogy ahhoz, hogy valami történjen ki kell robbantania a botrányt. Így megtette. 

- Lady Rose Westmiller. - mosolyodott el hamisan és a testvérei felé fordult - Brandon menyasszonya.