Huszonkettedik Fejezet

1.7K 128 4
                                    

Igen gyanússá válik ha egy hölgy több társasági eseményt is kihagy. Főleg egy olyat ami az év társasági eseményének az előszele...

~ Lady Loretta
London ~




Brandon egyszerűen nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy három család életét is tönkreteszi ezzel az eljegyzéssel. Azóta nem látta Haven-t, hogy lassan egy hónapja távozott abból a fogadóból. A lány semmilyen eseményen nem vett részt és ha bárki akár csak érdeklődött felőle akkor a testvérei különféle indokokkal szolgáltak neki. Azonban egyszer véletlen meghallotta ahogyan Tabitha és Raphael beszélgettek egymással és abból világosan kiderült, hogy a lány vidékre utazott a Bright Side birtokra. A férfit ez nagyobb fájdalommal töltötte el mint bármi más a világon mert pontosan tudta, hogy Ő előle és a fájdalom elől menekült el amit Ő okozott neki. 
De az istenért hiszen Ő herceg! Úgy kell házasodnia, hogy az a rangjához méltó legyen. De le tudna élni egy életet úgy, hogy tudja valószínűleg a legjobb barátja lelki társával teszi azt? Hát persze, hogy nem. 
Nem tudott mást tenni mégsem. Fel alá járkált a dolgozó szobájában és a következő lépésén gondolkodott mikor az anyja mindenféle kopogás nélkül benyitott hozzá. Kérdőn felhúzta a szemöldökét de nem vitatkozott. Jogilag ugyan minden az övé hiszen az apja halála után Ő lett a ház ura de az édesanyja nevelte fel és tartott ki mellette mindig is, így ezt a hatalmát előtte soha nem fogja fitogtatni. 

- Igen anyám? - kérdezte a legnagyobb tisztelettel ami csak tellett tőle a jelenlegi ideges állapotában

- Nem vagyok vak Brandon! Bármennyire is ezt hiszed rólam de nem vagyok az. - közölte az anyja mindenféle bevezetés nélkül azonban Brandon valójában azt sem tudta mire gondol

- Nem értelek... - nem hagyta, hogy befejezhesse a mondatát pedig az édesanyja a világ legtürelmesebb nőjének is mondhatta volna magát azonban most mintha kezdte volna elveszíteni az önuralmát. 

- Tudom, hogy történt valami közted és Haven között. Nem tudom mi de gyűlölöm, hogy ennyire boldogtalannak kell látnom a gyermekemet. Az pedig csak még nagyobb fájdalom, hogy Havent sem láttam már jó ideje. 

- Anyám...

- Brandon. Ha vele akarsz lenni akkor vedd el Őt feleségül. Nem éri meg egy rossz házasságban szenvedni ha nem tesz boldoggá. Ha te boldogtalan leszel akkor a feleséged is az lesz és a gyermekeitek is. 

- Hiszen éppen Ön mondta, hogy nem házasodhatok rangon alul. - jelentette ki a lényeget a herceg.

- Így gondoltam. De a boldogságod fontosabb. Te vagy az egyetlen gyermekem és szeretném hogyha megtapasztalnád ugyanazt a sok szépséget és jót amit az igaz szerelem adhat ahogyan nekünk édesapáddal. - próbált hatni a fiára azonban a herceg úgy nézett ki mint aki már döntést hozott. - Nem akarlak többször befolyásolni. Tégy úgy ahogyan a szíved diktálja. - adott egy csókot a fia arcára és csak reménykedni tudott benne, hogy míg távozott a szobából addig Brandon megpróbál helyes döntést hozni. 

Az eljegyzési bálra mindenki kapott meghívót. Az egész Collins család hivatalos volt. Azonban senki sem akart elmenni csak Lady Collins. Az idősödő édesanyának volt egy olyan sejtése, hogy ez az eljegyzés fele annyira sem lesz borongós mint ahogyan azt a fiai sejtették, éppen ezért vitte el mindet magával. A lelkiismeretükre hatva mindet odacsődítette akár akartak jönni akár nem. 
A menyasszony beragyogta az egész helyiséget. Legalábbis mindenki így gondolta egészen addig amíg meg nem érkezett Lord Isaiah. Ugyanis az igazi ragyogása csak ekkor vált valóban láthatóvá. Jól titkolták de egy édesanya az ilyesmi nem maradhat rejtve így Lady Collins minden lopott pillantást észrevett a két fiatal között. 
Míg a menyasszonyt mindenki látta addig a vőlegény egyszerűen eltűnt. 

- Nagyságos asszony. - hajtott fejet az összes Collins fiú az idős hercegné előtt

- Uraim. Tabitha. - mosolygott rájuk kedvesen a hölgy.

- Nem látom sehol sem Brandon-t. Esetleg később csatlakozik vagy van még valami elintézni valója mielőtt ideérne? - kérdezte szemtelenül Isaiah és a többiek szégyellős pillantásai sem zavarták. Tudni szerette volna az igazat.

Az özvegy hercegné csak sejtelmesen elmosolyodott, tömören válaszolt az összes Collins - kivéve Isaiah- ki nem mondott kérdésére majd odébb sétált, hogy fogadja az érkezőket.

- Egy kis elintézni valója van. Kezébe veszi a saját boldogságát. 

Végzetem ✔Where stories live. Discover now