Végzetem ✔

Huszonnegyedik Fejezet

Mégis készülhetünk az év legnagyobb esküvőjére csak ezúttal mást láthatunk a menyasszony szerepében. Haven Collinsnál boldogabb menyasszonyt még nem volt szerencsém látni Londonban. Az ifjú párnak ezúton is kívánok hosszú boldogságot az együtt töltött évekre.

~ Lady Loretta
London ~

Haven méterekkel a föld felett járt olyan boldog volt. 
Sikerült mindent megbeszélniük Brandon-nal és már semmi más nem váratott magára csakis az esküvő. Még mindig alig akarta elhinni, hogy ez vele történik. 
A birtokon töltötték az éjszakát, ráadásul együtt. Haven egyik legcsodálatosabb élménye maradt ahogyan Brandon meztelen testéhez szorítja Őt és el sem akarja engedni. Sőt még elaludni is vonakodott ugyanis tudja, hogy egyik álom sem érhetett volna fel a valósághoz. 
Az aznap éjszakát lent töltötték a birtokon majd haza mentek Londonba, hogy bejelentsék az eljegyzésük hírét de volt valami ami jobban meglepte Őket mint az Ő hírük másokat. 
Ugyanis a két fiatalnak fogalma sem volt róla, hogy amikor a menyasszony ott maradt Londonban akkor vőlegény híján valaki felajánlotta neki ebéli szolgálatait. 

- Ez hihetetlen. - kiáltott fel Haven mikor Tabitha elmesélte neki az egészet.

- Ha belegondolsz annyira nem. Hiszen mondta, hogy megtalálta a szíve választottját. - mutatott rá logikusan Gregory

- Istenem, hogy én erről lemaradtam. - kacagott fel hangosan Brandon 

- Én is sajnálom. - mondta kicsit elszomorodva Haven

- Én nem. Ugyanis ha ott maradok akkor most nem lennék itt. Boldogan és szerelmesen. Veled. - suttogta a fülébe a vőlegénye.

- De ne mondd azt, hogy te nem nézted volna végig szívesen ezt a jelenetet. - nézett rá hitetlenül Haven

- Természetesen megnéztem volna hiszen mégis csak Ő a legjobb barátom. - fejezte be a lényeget Brandon

- Azért annyira nem volt nagy szó. - Benedict cseppet sem volt elragadtatva a történések alakulásával. Legalább is kifelé ezt mutatta pedig valójában örült a testvérei boldogságának. 

- De az volt. - vitatkozott vele Raphael - Szegény ott állt és várt téged.-  nézett komolyan Brandon-ra - majd mikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Te nem fogsz megérkezni akkor megkocogtatta a poharát, hogy mindenki rá figyeljen. Természetesen pillanatokon belül csend támadt a teremben és mindenki Őt nézte . Mindenki sejtette, hogy azt fogja bejelenteni, hogy a vőlegény nem fog megjelenni majd kitalált volna valami indokot a számodra. Ám erre nem volt szükség mert mikor mindenki néma csendben várakozott, mielőtt Ő megszólalhatott volna Isaiah odalépett hozzá, hangosan elnézést kért és bejelentette az eljegyzésük hírét ami először mindenkinek először döbbenetet okozott utána pedig a társaság hangos éljenzésben tört ki. Úgy vettük észre, hogy sokan jobban is örültek, hogy inkább Isaiah a jegyese nem pedig Te. 

- Mily szomorú, hogy van akinek még te sem vagy elég. - nézett rá vidáman Haven

- Szerencsére annak elég vagyok aki nekem is az. - kacsintott rá huncutul Brandon majd egy gyors köszönés után távozott a Collins rezidenciáról.

A Collins testvérek boldogan készültek a másnapi esküvőre. 
Mikor a nap kelt fel Haven már ébren volt. Annyira izgatott volt, hogy ha akart volna sem tudott volna tovább aludni. Azonban ami abban a hajnalban történt azt az egyik legszebb emlékei között tartja számon. 
Kopogtatás hangzott az ajtón, Ő pedig kinyitotta és meglepődve vette észre, hogy az összes testvére egyszerre özönlik be  a szobájába. 

- Mit kerestek itt ilyen korán? - kérdezte a meglepett Haven és nem rejtette véka alá az érzését.

- Beszélnünk kell veled. - jelentett ki Raphael és senki sem vitatkozott volna vele

- Miről? - Haven valószínűleg cseppet sem tűnhetett nyugodtnak mert a testvérei megkönyörültek rajta

- Tudnod kell valamit Haven.- kezdett bele Tabitha de Gregory azonnal átvette tőle a szót - Nagyon szeretünk és nagyon örülünk a boldogságodnak. - Haven érezte, hogy a mondat ezen részén egy "de" fog következni és igaza is lett mikor Benedict szólalt meg - De ha a boldogságod mégsem olyan lenne mint várod vagy esetleg nem válnának be ehhez a frigyhez fűzött reményeid akkor tudnod kell, hogy ránk mindig számíthatsz. - Haven szeme könnybe lábadt amiért a testvérei ennyire figyelnek rá és, hogy ekkora szeretet éreznek iránta. Ezt semmi pénzért sem cserélte volna el másra - Mindig, minden körülmények között itt leszünk a számodra - jelentette ki Isaiah és mindenki egyetértően bólogatott. 

- Nagyon szeretlek titeket és örökre a testvéretek maradok, történjen bármi is. Ti is mindig számíthattok rám akkor is ha már nem itthon lakom. Ti is a családom maradtok. - mondta Haven miközben a könnyeivel küszködött. 

Kihessegette a szobából a testvéreit és készülődni kezdett miközben minden jó emléket lejátszott magában ami ebben a házban történt vele. Jól lehet, hogy összetartóbb család Ők mint a többiek de Ő ennek nagyon is örült. Örült, hogy van kire számítania és boldogsággal töltötte el a tudat, hogy Őrá is számítanak. 

Pár órával később egy hosszú csók után, Ő lett Mrs. Brandon Cambury. Boldog volt és szerelmes de ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy a testvérei olyan ajándékot adtak neki ami számára fontos volt. Haven eldöntötte, hogy ezt a hagyományt bevezeti és mindegyik testvére esküvője előtt tartanak egy ilyen kis lélekemelő pillanatot. 

Hosszúnak bizonyult az út amíg ideértek Brandon-nal ahol most tartottak de Haven minden pillanatára szeretettel gondolt vissza. 
Aztán pedig mikor a csókuk pillanatában Bright Side egén felragyogott a nap akkor már tudta, hogy az Igaz szerelem egész életében végig fogja kísérni. Mert ez az volt. Igaz szerelem. Az ilyen szerelem nincs időhöz kötve ugyanis nem ér véget soha. Ezt pontosan tudta mindenki aki csak rájuk pillantott.

Bright Side ismét méltó volt a nevéhez és Haven ha akart volna sem tudott volna boldogabb lenni. A herceg és az Ő hercegnője hosszú, boldog élet előtt álltak. 

Felettük - legyenek bárhol is - mindig sütni fog a nap. 

VÉGE