blue {YoonKook ff.}

60. Taehyung és Jimin

A kanapé szélére húzódtam amíg Yoongi elment, hogy kinyissa az ajtót. Azonnal meghallottam Hoseok hangját, majd pár perccel később ő volt az első, aki belépett a nappaliba.

- Szia! - intett egyet felém mosolyogva, és leült a kanapé másik végébe.

Őt követték a többiek, Namjoon hangosan fújtatva trappolt közénk, hatalmas ellentétben Seokjinnel, aki kedves mosollyal az arcán üdvözölt. Lehajolt hozzám és rövid ideig ölelésbe vont, majd a konyha felé biccentett.

- Hoztam neked sütit, anya csinálta, úgyhogy elhiheted, hogy isteni - kacsintott és lehuppant mellém.

A következő Jimin volt, aki magával hozott egy nagy adag feszültséget. Az arca most olyan színt vett fel, mint a haja, a homloka pedig ráncokba szaladt az idegességtől. Nem mintha Taehyung másképp nézett volna ki. A legjobb barátom duzzogva lépett közénk, de amikor rámnézett, az arca megenyhült és sajnálattal teli pillantással illetett.

- Jungkookie... - beharapta a száját és lesütötte könnyesedő szemeit.

- Nem jó így látni téged - mondtam halkan, mire felsóhajtott és leült a földre.

- Na, most, hogy végre mindenki idetolta a seggét, dalolhattok - csapta össze a tenyereit Yoongi, amikor végre ő is megérkezett.

Körbenézett, és mivel a fiúk Taehyung kivételével elfoglalták a kanapét, a kezével intett, hogy álljak fel. A helyemre ült és az ölébe húzott, azonban én lehámoztam magamról a kezeit és inkább leköltöztem a földre Tae mellé, mert úgy gondoltam, hogy talán szüksége lehet rám. Biztosan zavarban lett volna, ha mindenki lenéz rá a kanapéról, mint egy fekete bárányra. A lábaimat magam alá húztam, hogy ne a hideg kövön üljek és kíváncsian vártam, hogy valaki megszólaljon. Aki ezúttal Namjoon volt.

- Most már tényleg elegünk van abból, amit csináltok - mondta szigorúan.

- Nemár, most tényleg ezért jöttünk ide? - húzta fel a vállait Jimin.

- Miért, szerinted van más, amit meg kell beszélnünk? - kérdezte Yoongi értetlenül. A rózsaszín hajú fiú lehajtotta a fejét és a felsője alját kezdte piszkálni.

- Nem hagyhatjuk, hogy miattatok szétessen a csapat, úgyhogy jó lenne, ha kibékülnétek végre - mondta Hoseok.

- Szerintem ez a csapat már akkor szétesett, amikor Yoongi magántanuló lett - morogta Taehyung, mire felé kaptam a fejem.

Újra rosszul éreztem magam, mert most még inkább látszott, hogy miattam van feszültség. Hiszen Yoongi miattam lett magántanuló...

- Szerintem meg nincs ennek köze hozzá - szólalt meg Seokjin is. - Namjoon és Hoseok is állandóan érdeklődött felőlük, én meg sokszor jöttem át, még ha csak kaját is hoztam, akkor is itt voltam. Ti ketten egy szót sem szóltatok Jungkookról, de még Yoongiról sem. Leszartátok, hogy mi van velük.

- Ez nem igaz! - emelte fel a hangját Taehyung, én pedig ijedten rezzentem össze. - Minden nap gondoltam Jungkookra, de úgy voltam vele, hogy majd Yoongi szól, ha jobban van és meglátogathatom!

- Yoongi szólt - sziszegte Namjoon. - Írt a csoportba. Láttad is!

- Jaj, mit vagy úgy oda, te sem jöttél el hozzá sosem - szűkítette össze a szemeit Tae.

- Én nem haragszom érte - szóltam közbe kétségbeesetten.

- Téged senki sem kérdezett - röhögött fel Jimin.

- Fogd be a pofád, Jimin, különben megjárod - morogta Yoongi előrébb dőlve, hogy rálásson Jiminre.

- Nem veszekedni jöttünk ide! - csitította őket Seokjin. - Halljuk, mi történt köztetek!