[２０１８． １０． ０８．]
Igaz, hogy csak pár másodpercig értünk egymáshoz, azt a boldogságot le nem tudom írni, amit akkor éreztem.
Azt gondoltam, van esély arra, hogy viszont szeretsz.
Most is ezt gondolom.
Mert én szeretlek.
És ha annyira utálnál, mint a szakításunkkor mondtad, már rég letiltottál volna.
A társasjátékok közben és után azért lecsúszott egy-két pohár pezsgő és bor, ami pont elég volt arra, hogy még jobban érezzük magunkat. Kortyolgatva beszélgettünk úgy mindenről. Természetesen melletted foglaltam helyet Jongho franciaágyán. Mikor éppen nem ránk figyeltek, mivel Yunho öccse volt a téma, éreztem, ahogy hátulról átkarolod a derekam, és a hasamnál összekulcsolod a kezeid. Meglepve próbáltam odébb menni, mivel ha hosszútávon úgy maradunk, biztosan szívrohamot kapok, de te még közelebb húztál, így a mellkasodnak dőltem. Fel akartam pofozni magam, hogy felébredjek ebből az álomból, de sajnos vagy nem sajnos ez a valóság volt.
Fél tizenkettő körül a társaság nagy része elment, így sóhajtva törődtem bele, hogy el kell engedned, mivel Yeosanggal együtt akartam hazamenni. Marasztaltál.
Jongho beleegyezett, hogy mi ketten ott aludjunk.
Írtam egy üzenetet anyának, majd visszabújtam a karjaid közé.
Üzenet elküldve
I'm so soft right now ㅠㅠ remélem nektek is tetszik ez a rész^^
YOU ARE READING
Emlékszel? - Woosan
Fanfiction"Tudom, szakítottunk. Összevesztünk. Csúnyán. De hiányzol. Kérlek, emlékezz..." Melyben San túlságosan reménykedik. [tw! fizikai bántalmazás] 2019. 06. 11. - 2019. 07. 02.
