[２０１８． １０． ２０．]
Megint. Megint sebekkel voltál tele, megint a könnyeid nyoma látszódott az arcodon, megint össze voltál törve, én pedig megint nem tudtam, mit csináljak. Most megint kérdezzem meg, mi történt? Most válaszolni fogsz, vagy megint hallgatsz?
Este nyolc körül jelentél meg az ajtóban a tőlünk kapott pulóverben. A szüleimnek azt mondtad, elbúcsúzni jöttél a költözés előtt, viszont én sejtettem, hogy másról van szó.
Amint a szobámban levetted a ruhadarabot, szemem elé tárult a rengeteg folt és seb. Leültettelek az ágyra, majd indultam is a hetente viszontlátott elsősegély-dobozért. Az ajtóból visszapillantottam rád, elszorult a torkom. Szégyennel teli tekintettel néztél magad elé.
A szükséges dolgokkal a kezemben térdeltem le eléd, és sóhajtva álltam neki a fájdalmad csillapításának.
"Sajnálom..." - szólaltál meg halkan. - "Folyton hozzád jövök ilyenkor, és bele sem gondoltam, neked ez milyen megterhelő lehet, főleg hogy azt sem tudod, milyen sebeket kötözöl be."
A szemedbe néztem, és megfogtam a kezed nyugtatólag.
"Elmondod, mi történt, Wooyoung? Készen állsz rá?"
Bólintottál. - "Elvégre huszonhét hónapja együtt vagyunk."
Leültem melléd, és vártam, hogy összeszedd a gondolataidat.
Üzenet elküldve
YOU ARE READING
Emlékszel? - Woosan
Fanfiction"Tudom, szakítottunk. Összevesztünk. Csúnyán. De hiányzol. Kérlek, emlékezz..." Melyben San túlságosan reménykedik. [tw! fizikai bántalmazás] 2019. 06. 11. - 2019. 07. 02.
