[２０１８． １０． １０．]
Hálás voltam.
Hálás voltam azért, hogy szeretsz.
Szinte minden este találkoztunk. Legtöbbször nálam voltunk, fetrengtünk az ágyban egymást átkarolva, és simogattál. Bár néha beszélgettünk is, általában élveztük a békés, meghitt csendet a félhomályban. Imádtam hallgatni a szívdobogásodat, sokszor el is aludtam az általad nyújtott biztonságban.
Azt mondtad, aranyosan alszom.
Szóval onnantól többet csináltam, hogy cukinak láss.
Olyan három hét múlva egy pénteken elmentünk a közeli tóhoz. Késő ősz révén levelek már nem voltak a fákon, és az utcai lámpák fénye mutatott utat a parkban. Fáztam, de mégsem.
Felmelegítettél.
Te szerettél engem a legjobban, de a szerelmed hálója nem engedett kiszabadulni.
Felmentünk egy kis hídra a víz felett. Rátámaszkodtunk a korlátra, és hallgattuk a békákat. Megfogtad a kezem, mire feléd fordultam. Mélyen a szemembe néztél - sosem felejtem el azt a pillantást. Közelebb hajoltál, az arcunk szinte egymáshoz ért. Éreztem a leheletedet a nyakamon.
És ott a tó feletti hídon, a lámpák fényében megkérdezted, lennék-e a barátod.
Üzenet elküldve
YOU ARE READING
Emlékszel? - Woosan
Fanfiction"Tudom, szakítottunk. Összevesztünk. Csúnyán. De hiányzol. Kérlek, emlékezz..." Melyben San túlságosan reménykedik. [tw! fizikai bántalmazás] 2019. 06. 11. - 2019. 07. 02.
