if i could fly ; ls [✔️]

Hetedik fejezet

Harryéktől végül csak vacsora után jöttem el, ugyanis hazaért az anyukája, aki ragaszkodott ahhoz, hogy ott egyek. Így hát hét után léptem át a házunk bejáratának küszöbét. Egyébként nagyon jól éreztem magam a göndör hajú fiúval, nagyon örülök, hogy ilyen jó kapcsolat alakult ki közöttünk ilyen rövid idő alatt, azt hiszem, hogy mindketten a bizalmunkba fogadtuk a másikat és jó barátokká fogunk válni. Ami pedig a zenét illeti, Harry dalai közül kiválasztottunk egy dalt, ami még nincs teljesen készen, de úgy döntöttünk, hogy elsőként azt fejezzük be és mutatjuk meg az igazgató úrnak. Nagyon szép dal, a címe Spaces, Harry elmesélte, hogy az apukájáról írta, aki akkor hagyta el őket, amikor hat éves volt. Majdnem elsírta magát beszéd közben szegény, de azt mondta, hogy szeretné, ha tudnám, pontosan mit érzett, amikor szerezte a dalt. A bandanáját közben kihúzta a hajából, ami egészen hosszúra van nőve, de nagyon jól áll neki és azzal törölgette a könnyező szemeit. Sajnálom, ami vele történt, de nagyon jól esik tőle, hogy beavatott a titkaiba. Úgy érzem, hogy percről perce mélyül a kialakuló barátságunk. A gondolataim közül anya hangja ébresztett ki.

- Louis, drágám, te az előtérben kívánod tölteni az éjszakát?

- Ja, mi? Nem. - ráztam meg a fejemet. - Csak elgondolkoztam. - mentegetőztem.

- Merre voltál eddig? - adott egy puszit a homlokomra.

- Összefutottam Harryvel és vele töltöttem a délutánt, aztán az anyukája megkért, hogy vacsorázzak náluk. - foglaltam össze gyorsan, miközben leültem a konyhapult előtti bárszékek egyikére.

- Ő az a kedves meleg fiú az iskolátokból? - érdeklődött, miközben elkezdett hámozni nekem egy almát.

- Igen, ő az. - helyeseltem, majd elővettem a házimat.

- Tetszik neked?

- Dehogyis, barátok vagyunk! - ellenkeztem kapásból. - Amúgy sem illenénk össze. És még csak tegnap ismertem meg.

- Nyugi, Lou, csak érdeklődtem. - tartotta fel a tenyereit védekezően, majd letette elém a tányért az alma szeletekkel, amiket jóízűen kezdtem el falatozni.

- Apa és Fizzy merre vannak?

- Elmentek venni még néhány dolgot Fizzynek a sulira, mert holnapra kell. - újságolta, miközben nekikezdett a mosogatásnak.

- Értem. - motyogtam, egy egyenletet számolva közben.

- Sok házid van?

- Nem, csak matekból egy kevés, de hamar kész leszek, ez kivételesen olyan téma, amit értek is. - firkantottam le az eredményeket.

- Biztos nagyon ügyes vagy a többiből is. - ciccegett anya. - Holnap mikor végzel? Hány órád lesz? - váltott témát.

- Hét órám lesz, aztán hazajövök ebédelni, utána vissza kell mennem fél ötre, mert lesz egy másfél órás faktom. - ecseteltem.

- Elég húzós az órarended idén. - állapította meg anya, a hangjában egy kis szomorúsággal.

- Hát, jövőre érettségizem, szeretnék időben elkezdeni tanulni rá és alaposan felkészülni majd. - vontam meg a vállam.

- Túl sokat vállalsz akkor is. Nem is kellene ennyi tárgyból érettségizned.

- Anya, csak kedden és pénteken van nulladikom, három napon hét, kettőn nyolc órám van, két délután van énekkar és kettőn fakt, szóval van egy szabad délutánom. Ez azt jelenti, hogy négyféle faktra járok, az éneklés meg tudod, hogy a hobbim. - sóhajtottam fáradtan.

- Igen, tudom, kicsim. - helyeselt. - De ha sok neked ez a heti óraszám, akkor tudod, hogy két faktot letehetsz bármikor.

- Igen, tudom, anya.