if i could fly ; ls [✔️]

Huszonkettedik fejezet

A nap éles sugara égette az arcomat. Kellemes ébresztés, mondhatom. Lassan kinyitottam a szememet és próbáltam megszokni a világosságot, közben pedig fel akartam ülni, de Harry feje a mellkasomon megakadályozott ebben. El is felejtettem. Hát együtt aludtunk ezzel az édes göndörkével. Cseresznyepiros ajkai kissé el voltak nyílva egymástól és hangosan szuszogott. Az arca teljesen ki volt simulva, hihetetlenül édes volt így. Beletúrtam a hajába, aminek hatására felhúzta az orrát.

- Jó reggelt, Hazza. - suttogtam, mire rám emelte az álmos tekintetét.

- Jó illatod van. - támasztotta meg az állát a csupasz bőrömön, majd csillagokat kezdett rajzolgatni a kulcscsontom környékén, amitől kirázott a hideg. - Olyan jó érzéssel tölt el, hogy te is így reagálsz az én érintésemre. - nézett fel rám.

Nem tudtam mit mondani erre, hiszen igaza volt. Tovább folytatta a felsőtestemre való rajzolgatást a kialakult nyugodt csendben, én pedig a telefonomért nyúltam, hogy megtudjam, hány óra.

- Mindjárt dél. - újságoltam Harrynek.

- Akkor ideje lenne felkelnünk, nem? - nyöszörgött, majd lemászott rólam.

- Jó lenne. Éhes vagyok. - nevettem el magam. - Hé, hová mész? - kaptam a karja után, amikor feltápászkodni készült mellőlem és visszarántottam, amitől majdnem rám zuhant.

- Hát...öltözni. - hebegte zavartan. - Az előbb mondtad, hogy éhes vagy...

- Csak... - húztam közelebb magamhoz, majd megcsókoltam. - Na, mostmár mehetünk. - jelentettem ki aztán, majd mindketten felpattantunk az ágyból.

Megigazítottam a lepedőt, a párnát és a paplant, addig Harry kiválasztott a hatalmas ingeim közül egyet. Igaza volt, tényleg jobb, hogy nem fogadta el őket.

- Ugye ez jó lesz? - tartotta maga elé a fehér inget, amin apró fekete pöttyök voltak.

- Uh...öhm, igen. - kerekedtek el a szemeim, amikor ráképzeltem a ruhadarabot.

- Lou, te nem öltözöl? - pislogott rám aranyosan, miközben belebújt a fehér anyagba.

- De. - ugrottam a szekrény mellé, ami ki volt nyitva, majd kikaptam az első kezembe akadó pulcsit - ami egy zöld adidas belebújós hosszúujjú volt -, egy fekete farmerrel, amit a göndörnek sajnos nem tudtam adni, így felvette azt, ami tegnap volt rajta.

- Nem áll nagyon rosszul? - aggódott Harry, mire a pulcsival a kezemben felé fordultam.

- Jézusom...

- Mi az? Ennyire rossz? - ijedt meg, majd a tükörbe bámult.

- Nem, Hazza, ez...csodásan áll rajtad. - nyugtattam meg, mire megkönnyebbülten kifújta a levegőjét.

- Megrémítettél. - csukta be a szekrény ajtaját, majd megvárta, hogy magamra kapjam a pulcsimat.

- Nem gombolod be jobban? - pillantottam le az ingre, majd a göndör szemébe.

- Így szoktam hordani az ingeket. - vonta meg a vállát.

- Hát, jó. Nekem nincs vele problémám. - jegyeztem meg, majd lementünk a földszintre.

- Jó reggelt, drágáim! - köszöntött anya a konyhából.

- Jó reggelt! - viszonoztuk Harryvel egyszerre.

- Apáék? - ültem fel az egyik bárszékre.

- Vásárolni vannak. Csináljak nektek rántottát?

- Szereted? - sandítottam a göndörre, aki biccentett. - Akkor igen.

- Rendben. Harry, drágám, jól aludtál? - érdeklődött kedvesen.