if i could fly ; ls [✔️]

Tizenegyedik fejezet

Nem kicsit lepődtem meg Harry tettén és először csak álltam ott, mint valami fa. Majd fél másodperc alatt átgondoltam a dolgokat. Aztán úgy voltam vele, hogy nem érdekel semmi és viszonoztam a göndör hajú csókját. A hajába túrtam, ami puha volt és selymes. Az ajkán éreztem a sör kesernyés ízét és egy kis mentolt is. Szóval beleivott az italba, amit adtam neki...a gondolatra elmosolyodtam, mire Harry hátrébb hajolt tőlem.

- Mi...mi az? - lihegte, a lélegzetét még éreztem a számon.

- Ittál a sörből?

- Hát...aha. - pirult el zavarában.

- Azt mondtad, hogy nem szoktál inni. - tűrtem egy hajtincset a füle mögé, hogy rendesen a szemébe tudjak nézni.

- De...azt a sört te adtad. - hajtotta le a fejét.

- Szóval miattam ittál?

- Igen... - motyogta, majd arrébb lépett. - Ne haragudj...nem tudom, hogy mi ütött belém, sajnálom.

- Én sem tudom, hogy belém mi ütött.

- Megbántad? - kapta rám a tekintetét.

- Meg. - helyeseltem. Most mit kerteltem volna? Részegen csinál hülyeségeket az ember...

- Értem...

- Harry, megmondtam már, hogy nem akarok tőled semmit, azt mondtad, hogy te sem... - halkultam el.

- Én...

- Tudod mit, ne is mondd el, hogy mire gondolsz. Elmondom én. Barátok vagyunk és hétfő óta beszélünk csak. Az öt napja volt. Ha tetszenél se kezdenék el semmit ilyen hamar. De sajnálom, Harry, nem érzek irántad semmit. - hadartam el, majd az üvegemmel a kezemben kirontottam a fürdőből.

- Louis! - kapta el a karomat valaki, amikor már a nappaliban jártam. - Meglett Harry?

- Meg. De bár ne lett volna... - dünnyögtem.

- Most miért mondod ezt? - kiabálta túl a zenét Niall döbbenten.

- Mert megcsókolt. - legyintettem.

- Mi? - kerekedtek el a szemei. - Akarsz beszélni róla?

- Nem! Úgyis hiba volt!

- Hát, jó. Akkor gyere oda hozzánk! - ragadta meg a kezemet, majd húzni kezdett maga után. A teraszra kiérve megpillantottam a barátaimat.

- Sziaa, Louis! - ugrott a nyakamba Grace azonnal. - Hogyhogy itt vagy?

- Szia. - simítottam meg a hátát. - Hát, eljöttem végül. Nem hagyhattam ki.

- És Harry? - vonta fel a szemöldökét Eric, miután leültem közéjük és a kezét nyújtotta az italom után.

- Itt van. - feleltem kurtán, majd a számhoz emeltem az üvegemet. Még mindig éreztem Harry ajkainak ízét. Muszáj volt eltüntetnem. Miután kortyoltam az italból, átadtam Ericnek.

- És akkor miért nem jött ki veletek? - csodálkozott Margaret.

- Ott van! - intett a terasz ajtaja felé Niall hanyagul, én pedig arra kaptam a fejemet.

- Sziasztok! - köszöntötte a göndör a többieket, a hangjában szomorúság bujkált.

- Gyere, ülj le ide. - paskoltam meg a kis helyet magam mellett a kanapén. A másik oldalamon Niall foglalt helyet, mellette pedig még Eric is ott nyomorgott, szóval Harry alig fért el mellettem. Miután lehuppant mellém, éreztem, hogy felhevül a testem, főleg, hogy a lábunk és a karunk összeért...