Avril Lavigne és Sebastian Stan fanfiction
Avril tízenkilenc éve tanulta meg, hogy még az is elhagy, aki megígérte, hogy nem fog. Tízenkilenc éve fordult fel az élete Avrilnek.
Azonban tizenkilenc év után ismét találkoznak.
A két régi jóbarát ismét...
A tópartról hazaérve bekapcsoltam a tv-t. Az egyik zenecsatornára kapcsoltam, miközben összeütöttem magamnak a vacsorát. Régebbi zenék mentek, majd meghallottam az én számomat. Ez volt az a szám, ami elsőnek megikhletett Sebastianról.
1999. júnis 26. - Gyerünk Sebastian! - mondtam, miközben fogtam a kezét. - Olyan profi leszel, mint én. - vigyorogtam. Vicces volt Sebastiant gördeszkán látni. Elengedtem a kezét, és egyedül hajtotta magát. - Most csináld azt, amit mutattam. - kiabáltam neki, mert távolabb volt tőlem. Egy ollie-szerűséget csinált, de a deszka kiszaladt alóla. - Reménytelen vagyok. - nevetett a földön ülve. - Nem vagy az. - futottam oda hozzá. - He was a skater boy She said, see you later, boy - énekeltem. - Ezt most találtad ki? - mosolygott. - Ahaa. - vigyorogtam. A kezemet nyújtva segítettem fel Sebastiant, és indultunk haza.
Haza érve egyből az én szobámba mentünk. Sebastian befeküdt az ágyamba, én pedig mellé. Ott hevert mellettem a fényképezőgépem, így csináltam egy képet, mint mindig. Megrázogattam a már kész fényképet, és a falra ragasztottam a többi mellé. - Szóval színész lesz belőled. - gondolkoztam el, miközben Sebastian mellkasára hajtottam a fejem. - Remélem. Amit a legjobban élvezek, az az, amikor veled vagyok, meg amikor színészkedek. - magyarázta nekem. - De te meg énekesnő leszel. - mosolygott rám, mikor ránéztem. - Lehetséges. - mosolyogtam. - Nem. Biztos vagyok benne, hogy egy nagyszerű énekesnő leszel. -simogatta a hátam. - Sebastian. - suttogtam. - Hmm? - nézett rám, ahogy felkönyököltem mellkasán. - Én félek. Félek, hogy 15 év múlva már külön életünk lesz. Félek, hogy ha meglátjuk egymást az utcán 15 év múlva, már fel se fogjuk egymást ismerni. Én nem akarom ezt, Sebastian. - halkultam el. - Ez nem fog megtörténni. Nem emlékszel? Megígértem, hogy mindig itt leszek. - emelte fel kisujját egy mosoly kíséretében. Elmosolyodtam, nyugodtan hajtottam vissza a fejem, Sebastian mellkasára, és szorosan átöleltem. Most is mellette aludtam el, így itt aludt. Anya ezt már teljesen normálisnak tartotta.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
