Complicated

tizenhatodik

Reggel irgalmatlan hasfájásra keltem. Lenéztem magamon, és mint láttam, a menstruációm pont most akart megjönni.

A csengő hangjára ijedten kaptam fel fejemet. Biztos Jen az. Hatalmasat kiabáltam, hogy gyere be, ugyanis én menni sem bírok. A léptek egyre hangosodtak, de mikor a kék szempárba néztem teljesen lesápadtam. Kikerekedett szemekkel nézett rám, csodálkozok, hogy nem fordult meg és sétált el.
- Úristen, Sebastian! Menj innen! Azt hittem Jen az. - kiabáltam rá.
- Hé, mi a baj? - lépkedett mellém, majd az ágy szélére ült. Elkezdtem kimászni az ágyból, de visszafeküdtem, mikor a hasam mégjobban begörcsölt. - Gyere, segítek. - fogott meg csípőmnél, majd mikor az ölébe tudott venni, a fördőbe vitt. Csupa vér mindenem, nem értem, hogy nem undorodik tőlem Sebastian. A kádba helyezett, majd szemeimbe nézett. - Segítsek? - vette a kezébe a zuhanyfejet.
- Nem, nem kell. Csak hozz egy törölközőt!

Mikor kiment a szobából, tampon után kerestem, de miért is lenne pont ilyenkor itthon?
- Basszameg! - káromkodtam mikor egy üres dobozt találtam a szekrényben.
- Mi a baj? - tért vissza hozzám egy törölközővel a kezében.
Én most nem tudok elmenni boltba, úgyhogy csak Sebastian maradt. Meg kell kérnem.
- Sebastian. - mondtam ki nevét halkan - Van egy kis gond. - néztem fel szemeibe.
- Akármire szükséged van, nyugodtan szólj. - fogta meg kezeimet.
- Ami azt illeti. - valárzsoltam egy kínos mosolyt arcomra - Nincs itthon tampon se, meg betét se. - Sebastian szemei nagyra nyíltak - De mást is meg tudok kér...
- Nem, nem. Öhm. Majd én veszek. - mondta zavartan. - Mást is vegyek?
- Fájdalomcsillapítót és valami édesség is jó lenne. - néztem rá aranyosan.
- Rendben, sietek. - majd el is indult a legközelebbi boltba.

Sebastain Stan:

Még egyik barátnőmnek sem vettem ilyen dolgot, Avril meg nem mondta milyen kell neki. Régen meg már nem tudom milyet használt. Úgyhogy zavarodottan álltam a női részlegen.

Libresse?
Carefree?
Always?
Stayfree?

Egyáltalán hogy tudják a nők azt bahelyezni a lábuk közé, hogy kényelmes is legyen?

Levettem a polcról egy nagy kiszerelésű csomagot, majd a kosárba dobtam.
Mi kell még? Csoki! Veszek neki egy rakás csokit, meg édességet.

Még bementem egy gyógyszertárba is venni fájdalomcsillapítót. Ezután vissza indultam Avrilhez.

- Avril! Megjöttem. - kiabáltam be a fürdőszobába. Kinyitottam az ajtót, Avril meg egy nagy kádnyi habos vízben ült. A habtól nem látszódott semmi testrésze, mégis kurvára felizgultam. - Hova rakjam? - fordítottam el a fejemet.
- Csak rakd le a wc mellé. - végre hajtottam utasítását, majd kimentem, vissza Avril szobájába. Lehúztam a véres ágyneműjét. Minél hamarabb ki kéne mosni.

Pár perc múlva Avril egy pólóban és egy testnadrágban tért vissza szobájába.
- Ezeket ki kéne mosni. - néztem a kezemben lévő ágyneműkre.

Lementünk az emeletről, és amíg Avril elment odarakni a mosást, én a csokival teli táskáért siettem.
- Köszi. - hallottam halk hangját, mikor mellém sétált. - Ha nem jössz el, akkor valószínüleg szétvérzem magam a boltig. - halkult el. - De tényleg, amúgy mit keresel itt? - nézett fel szemeimbe, én meg egy lágy mosolyt engedtem felé.
- Csak szimplán veled akartam lenni. De szerintem inkább megyek.
- Ne. - fogta meg kezemet, mikor indultam volna el. - Nem akarsz inkább itt maradni? - nézett fel rám kiskutya szemekkel. Megsimítottam arcát.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdésem hallatán megindult a lépcsőn felfelé.
- Nézzünk filmet. - követtem a szobájáig. Lefeküdt a friss ágyneműbe bújtatott ágyra, én pedig mellé.
- Mit nézünk? - feküdtem hanyatt, Avril fejét mellkasomra hajtotta, egyik lábát pedig az enyémre rakta.
- A kedvencemet. - csak ennyit mondott. Amint beindította, tudtam melyiket nézzük. Emlékszem, hogy vagy hússzor meg kellett néznem vele, de amúgy tényleg jó film. Csak a végére már konkrétan tudtam az egész forgatókönyvet.
- Erről a filmről mindig te jutottál eszembe. - suttogtam, majd egy puszit nyomtam homlokára.