Complicated

tizenharmadik

imsebastianstan: hiányzott már🙄

724,331 likes    12,856 comments

felhasználónév: miaszaar?

AnthonyMackie: az Seb pulcsija!!

felhasználónév: kérlek seb, mondd, hogy együtt vagytok🙏🏻

chrisevans: Igen seb! Mondd, hogy együtt vagytok

realscarlettjohannson: igen sebastian!

felhasználónév: Igen seb

robertdowneyjr: Igen sebastian, mondd meg nekik!

AnthonyMackie: Én tudom, hogy együtt vannak

imsebastianstan: jézusom, srácok! álljatok már le!

realscarlettjohannson: még mindig nem kaptunk választ🙄

chrisevans: Igaza van scarlettnek

AnthinyMackie: SEBASTIAN VÁLASZOLJ!

elizabetholsenofficial: mondd hogy, igen sebastian!

avrillavigne: 😯

___

Sebastiannel éppen a konyhában ültünk, mikor megszólalt a telefonom.
- Ki hív? - kérdeztem Sebastiant, majd a telefonra nézett.
- Anyukád. - tartotta oda nekem a készüléket.
- Fel tudod venni? Tiszta macsánkás a kezem. - vette fel Sebastian helyettem a telefont, mivel az én kezem tiszta kajás volt, ugyanis az ebédet csináltam. - Hangosítsd ki! - utasítottam.
- Szia, Avril. - szólt anya a telefonba.
- Szia anya! - Sebastian a hátam mögé jött és lágy csókokat hintett nyakamra. Egy sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Itt vagy, Avril? - kérdezte anya.
- I-igen. Öhm, éppen az ebédet készítem. - löktem el kicsit Sebastiant magamtól. Kezeit derekamra tette, és teljes lassúsággal simított végig oldalamon. Direkt csinálja a kis szemét. - Sebastian! - szűrtem ki fogaim közt nevét.
- Mi van Sebastiannal? - persze, hogy meghallotta anya ezt a nevet. Szememet forgatva néztem Sebastianra.
- Szia Judy! - szólalt meg Sebastian. Egy ördögi pillantást kapott tőlem, majd odatátogtam neki, hogy kapd be.
- Sebastian, te vagy az? - kérdezte anya. Egyből beszélgetésbe elegyedtek.
Anya feltette a kérdést, amire már számítottam. - És most akkor együtt vagytok? - jött a kérdés a vonal túlsó végéről.
- Nem, anya. - vágtam rá talán túlságosan is gyorsan. Sebastian szomorú tekintetével találtam magam szemben.
- Mindegy, én nem is akarok zavarni. De nagyon örülök, hogy mostmár ennyire jól kijösztök egymással. - miután elköszöntünk egymástól, anya megszakította a hívást és Sebastianra néztem.
- Utállak. - ütöttem mellkasára maszatos kezemmel. Egy apró mosoly csücsült szája sarkában. Közel hajolt hozzám, majd édes csókba hívott. Nyelve táncot járt az enyémmel, és keservesen váltam el tőle, mikor csengőhangom ismét megszólalt. Sebastian automatikusan vette fel, és hangosította ki.
- Szia Avril! - szólt bele lekesen managerem, Jen. Én is köszöntem neki, majd belekezdett mondanivalójába. - Szóval, lesz egy gála szerűség, Avril, és szeretnék, hogy menjél. - hadarta el nekem.
- Oké, szívesen megyek, de mikor, és hol? - egyeztem bele.
- Szombaton, este hatkor. De azt mondták, hogy vigyél magaddal
partnert. - Sebastian egyből rám nézett.
- De te is tudod, hogy most nincs senkim. - Sebastian felhúzott szemöldökkel figyelt rám.
- Ha menni, akarsz, akkor muszáj leszel vinni magaddal valakit. Amúgy meg ott van Sebastian, nem?
- Nem vagyunk együtt. - vágtam rá egyből.
- Nem is az a feltétel, hogy legyetek együtt, hanem, hogy vigyél egy partnert. Megmondom nekik, hogy biztosan ott leszel, de akkor viszel magaddal valakit. - a beszélgetés után elköszöntünk, és miután leraktuk a telefont, Sebastian rámnézett.
- Én szívesen elmegyek veled. - ajánlotta egyből fel.
- Nem, nem. Egyedül megyek. - folytattam az ebéd készítését.
- Nem mehetsz egyedül. Én veled akarok menni. - állt oda mellém a konyhapulthoz.
- Érdekes. Régen fel sem akartál válalni, most meg velem akarsz mutatkozni. - gondoltam vissza.
- Avril, az már több mint tizenöt éve volt. - fogta meg karomat, miközben mélyen szemeimbe nézett. Sebastian zsebében lévő telefonja jelezte neki, hogy valaki hívja. Felvette és leült az asztalhoz, úgy kommunikált a vonalban lévő személlyel.

Miután lerakta rám nézett.
- Szóval az van, hogy a szombati gálát Robert Downey Jr felesége szervezi. De Downey engem is meghívott, szóval eljössz velem? - hadarta el nekem. - Az gála után egy buli lesz, de nem kell aggódnod, mert csak a barátaim lesznek ott. Gyere el velem!
- Sosem adod fel? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Ezt vegyem igennek? - kérdezte, miközben jött utánam a konyhában.
- Nem. - mosolyogtam rá.
- Akkor nemnek?
- Neem. - nevettem
- Érted jövök fél hatra.

Ebéd után a kanapén ülve meredtünk a tv képernyőjére. Forró, izmos felsőtestének döntöttem fejem. Idő közben oda raktam mosni a pólóját, ugyanis kezemmel összekoszoltam.
Elég hirtelen ért, mikor eldőlt velem a kanapén, és hátulról karolt át, közelebb húzva magához.

- Sebastian, szerintem ideje lenne menned. - ültem fel a kanapén, mikor vége lett a filmnek. Meg sem vártam, hogy akármit is mondjon, egyből a pólójáért siettem, ami már nagyjából meg is száradt, majd a pulcsiért is felsiettem, amit tegnap kértem el tőle.
Mikor visszaértem Sebastianhoz, és magára húzta a pólót, a pulcsit is felé nyújtottam. Bár amúgy nem akarom visszaadni.
- Az nem kell. Inkább tartsd meg! - nyomta kezembe a pulóvert. Egy mosolyt küldtem felé, majd kikísértem.
Közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de valamilyen oknál fogva fejemet elfordítottam. Sebastian szemében ott volt a szomorúság és a zavarodottság is. Én sem tudom, hogy miért nem hagytam, hogy megcsókoljon. Egyszerűen nem tudom mi van velem. - Ah el is felejtettem. - csapott a homlokára - Most utálsz, és látni sem akarsz. - mosolygott kínosan Sebastian.
- Nem. Nem, csak.. nem tudom. Sebastian, ha még működhetnek a dolgok köztünk, akkor nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni. Igen, csókolóztunk anyáéknál, és aztán tegnap is, meg ma is. De nem tudom. Félek, Sebastian. - szinte már
suttogtam. - Annyira félek. - fejemet mellkasának döntöttem - Én annyira akarom, hogy működjenek a dolgok köztünk, de félek, hogy megint elhagysz vagy valami. Mi van, ha jön majd valaki, aki sokkal jobb? Mi van, ha megint el kellesz utaznod? Mi van, ha ez az énem már nem fog tetszeni neked? Mi van, ha már nem kellek neked, és itthagysz? - Sebastian mellkasába fúrtam arcomat, úgy sírtam ki magam. Megéreztem magam körül Sebastian erős karjait.
- Nem lesz ilyen. Érted? Sosem lesz ilyen. Mióta az eszemet tudom, csak te kellesz nekem. Nem fog változni a véleményem. - ölelt még szorosabban.
- És mi van, ha mégis? - kérdeztem gombóccal a torkomban.
- Avril! Nincs olyan, hogy "mi van ha". - szólt rám.
- Nem tudhatod, hogy mi lesz néhány év múlva. Sőt azt sem tudhatod, hogy mi lesz néhány hét múlva. Szóval ne ígérj olyat, ami nem biztos!
- Nehéz eset vagy te. - mosolyodott el, majd kisujját felém nyújtotta - Nem emlékszel már, hogy mit ígertem?
- Megígérted, hogy mindig itt leszünk egymásnak, aztán elhagytál. De, tisztán emlékszek rá.
- Itt vagyok, nem? Soha többé nem foglak itthagyni. Ebben az egyben biztos lehetsz. - mondta ingerülten, de nem várta meg, hogy akármit is mondjak, a kocsijához sétált, és elhajtott.
Soha többé nem fog itthagyni.