Complicated

tizennyolcadik

Két hét múlva.

Kapkodva pakoltam be a bőröndömbe a cuccaimat. A csengő hallatán eszeveszett gyorsasággal mentem le a lépcsőn, és egy apró puszit nyomva Sebastian ajkaira, fordultam is meg, és siettem vissza a szobámba.
- Segítsek valamit bepakolni? - ért végül ő is fel a helységba.
- A neszeszerem ott van a fürdőben. Ha azt idehoznád, azt megköszönném. - eleget is tett kérésemnek, a neszeszerrel a kezében tért vissza hozzám. Gyorsan mindent átnéztem még, hogy be tettem-e minden fontos dolgot. Ezután Sebastian levitte a bőröndöt, és berakta a kocsiba, én addig a hátizsákomba beraktam még a töltőimet, és a fejhallgatót, majd a bejárati ajtót bezárva a kocsiba ültem.

- Remélem mindent beraktam. - tördeltem az ölemben lévő kezeimet idegesen. Az utazások előtt mindig izgulok, hogy valami fontos dolgot otthon hagyok, vagy valami. Sebastian nyugtatásként a kezemre tette a sajátját, és a piros lámpánál egy lágy mosolyt engedett felém.
- Ne aggódj! - simított végig combomon, majd a kormányra tette kezét.

A reptérre érve csatlakoztunk a Sebastiannak már ott lévő barátaihoz. Még mindig tiszta feszült voltam, és ez nagyon is látszott rajtam, de Sebastian egy percre sem ment el mellőlem. Végig a hátam mögött állt, én pedig neki dőlve próbáltam nyugtatni magam. Valójában a repüléstől nem félek, sőt azt nagyon is szeretem.
- Nyugi. Mindent beraktunk. - éreztem meleg lehelletét fülemnél, majd egy puszit nyomott arcomra. Bólintottam egyet, és elindultunk a repülőre.

A repülőn ülve Sebastian átkarolt, úgy döltem mellkasának. Mélyet szippantottam illatából, és sötétség terült szemeim elé. Mikor visszatértem a valóságba, már szállt le a repülő.
- Jót aludtál? - puszilt hajamba Sebastian. Mosolyra húzva ajkaimat intettem igent fejemmel.
- Nagyon fázok. - bújtam ki karja alól. Egyből levette pulóverét és a kezembe nyomta. Néhány pillanat múlva már rajtam volt Sebastian nagyméretű pulcsija.

A szállodába megérkezve a recepcióhoz mentünk mindnyájan, és megkaptuk a szobák kulcsait. Közös szobám volt Sebastiannal.
- Arra gondoltam, - léptünk be a szobánkba - hogy ma elmehetnénk együtt vacsorázni valahova. - néztem szét a helységben.
- Rendben. - húztam be a bőröndömet a hálószobába.
- Elvileg van itt egy nagyon jó étterem a parton. - pakolta le ő is a cuccait.

Este felé elindultunk a partra, ahhoz az étteremhez, amit Sebastian mondott.
Az asztalok távol voltak elhelyezve egymástól, hogy az emberek tudják élvezni egymás társaságát.
Az egyik asztal székét kihúzta nekem, majd miután leültem, ő is helyet foglalt.
Hangulatos világítás volt, és az egészet még romantikusabbá tette az, hogy a szabad ég alatt voltunk, a tengerparttól néhány méterre. Hallani lehetett a hullámok hangját.

Miután felvették a rendelésünket, Sebastian mosolyogva nézett rám. Tenyereit az asztalon pihenő kezeimre tette. Torkát megköszörülve kezdett el beszélni.
- Avril, úgy érzem, hogy kezd eléggé komolyra fordulni a kapcsolatunk. És zavar, hogy nem tudom senkinek azt mondani, hogy 'Képzeljétek, Ő a barátnőm'. Zavar, hogy nem tudom megnevezni a köztünk lévő valamit. Tudom, hogy nem akarod elsietni, és én ezt teljesen megértem. Én sem akarom. Viszont, ha akarnám se tudnám magam távoltartani tőled. És amit érzek irántad, az ezerszer erősebb mint régen volt. Mármint félre értés ne essen, már akkor is a mindenem voltál, és már akkor is nagyon szerettelek. De.. de most ez valahogy teljesen más. Én már nem akarok mással lenni, nekem csak te kellesz. És szólj, ha tévedek, de szerintem te is hasonlóan érzel. - Sebastiannak teljsen igaza volt. Ha velem van, boldog vagyok. Bólintottam egyet. - Avril, legyél a barátnőm. - szorította meg kezeimet. Ajkait összeszorítva várta válaszomat.
- Leszek a barátnőd. - moslyogtam teljes szívemből, és az asztal fölött áthajolva csókolt meg.

A vacsora kellemesen tellt, még sétáltunk egy kicsit a parton, aztán visszamentünk a szállodába.

- Elmegyek lefürdeni. - mondtam, miközben a fürdőbe mentem.
Jól elesett a meleg víz, de ahogy elzártam a vizet és a törölközőm után nyúltam, sehol sem találtam. Szuper. Az ágyon hagytam mindent. Résnyire nyitottam a fürdőszoba ajtaját, és mivel nem találtam Sebastiant, vettem a bátorságot, és az ágyon heverő törölközőért futottam.
- Végeztél, vagy még.. - Sebastianba fagyott a szó, ahogy belépett a szobába, de én eszméletlen gyorsasággal tekertem a törölközőt magam köré. Torkát megköszörülve nézett el oldalra, majd vette a bátorságot, és visszavezette tekintetét rám. Mielőtt bármit is mondhattam volna, kezébe vette az ágyon lévő törölközőjét, neszeszerjét, és egy alsógatyát, majd a a fürdőbe sietett. Ennyire undorítóan néznék ki?

Felvettem egy fehérneműt, meg Sebastian egyik pólóját, és az ágyba feküdtem. Hallottam, ahogy megnyitja a vizet. És még harmin perc után is folyt a víz. Be akartam volna kopogni, hogy minden rendben van-e vele, de végül nem tettem. Mikor egy morgást hallottam a fürdőszobából, teljesen pírbe borult az arcom. Pár perc múlva belépett a szobába, és tekintetét egyből rámkapta. Mellém bújt, és miután lekapcsolta az éjjeliszekrényen lévő kislámpát, közelebb húzott magához.
- Teljsen megőrjítesz. - suttogta fülembe, majd átkarolt, így teljesen hozzásimultam testéhez.
És még mindig imádok Sebastian karjai között elaludni, bár úgy nehéz, hogy két szóval képes lángba borítani az egész testemet.