Complicated

tizenegyedik

Azóta a nap óta eltellt egy kis idő.
A vidámpark után hazavitt és az ajtóban állva csend telepedett ránk. Elmélyültünk egymás szemében, és csak álltunk egy helyben. Nagyon régen éreztem magam ennyire jól. Sosem hittem, hogy újra kereszteződni fog az utam Sebastiannal, és azt végképp nem gondoltam, hogy ennyire jól fogom érezni magam vele valaha is.

A vidámpark óta eltellt egy hét. Egy elég hosszú hét.. Nem találkoztam Sebastiannal, de írni sem írt. Lehetséges, hogy megutált valami miatt?
Semmit nem hallottam róla ez alatt az egy hét alatt. Kicsit mintha hiányozna, vagy nem tudom. Tuti rámunt. Ha egyszer sikerült elengednem, akkor remélhetőleg még egyszer menni fog.
Gondolataimat a csengő éles hangja szakította félbe.

Az ajtóhoz vánszorogtam, majd azt kinyitva nagyra nyitott szemekkel meredtem az előttem álló férfira.
Emlegetett szamár.
- Zavarok? - csak ennyit kérdezett kissé remegő hangon.
- Öhm, nem. - válaszoltam majd elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. - Mit keresel itt? - kérdeztem, miközben a konyhába vezettem.
- Téged. Tudom, hogy az utóbbi pár napban eltűntem, de nem volt időm még írni sem. - magyarázta nekem, miközben töltöttem neki egy pohár vízet. - Úgyhogy most itt az ideje, hogy bepótóljuk az elmúlt egy hetet. - kortyolt bele a vízbe mosolyogva. - Persze csak ha szeretnéd. - rakta zsebre kezeit.
- Akkor átöltözök. - majd ott is hagytam, és a szobámba mentem, egyenesen a ruhásszerényemhez.

Átöltözve tértem vissza Sebastianhoz, aki addigra már a nappaliban, a kanapén ült.
- Mehetünk. - álltam meg pont előtte, hogy eltakarjam a tv-t. Felnézett szemeimbe, majd egy mosoly kíséretében felállt a kanapéról és a kocsijához indultunk.
Amint meghallottam a rádióban az egyik kedvenc előadómat, feltekertem a hangot.
- You say you hate me, I just love you more, You don't want me, I just want you more. - üvöltöttem teli torokból. - I buy you flowers, you throw 'em at me, 
I know it's sad but it's makin me happy. - folytattam, majd Sebastianra néztem, aki csak hatalmas mosollyal az arcán, az utat nézte. - Úristen! Azt hittem nem is játsszák Eminemet a rádiók. - tekertem lejjebb a hangot.
- Bírod a csávót? - pillantott rám Sebastian, majd ismét az utat figyelte.
- Kedvencem. Emlékszel, régen is sokat hallgattam, aztán most már szinte napi szinten. Az egyikre lehet emlékszel
is. - néztem rá.
- Na, melyikre? - nézett szemeimbe a piros lámpánál.
- Hi, my name is - kezdtem nevetve.
- What? - ő pedig folytatta. És tényleg emlékszik rá.
- My name is
- Who?
- My name is
- Chiki chiki Slim Shady. - mondta nevetve. - Igen, ez jó zene volt. - parkolt le valahol.
- Volt? Még most is az. - kiabáltam rá játékosan. - Hová megyünk? - álltam meg mellette.
- Egy bár szerűség. - fogta meg kezemet, úgy léptünk be a bár ajtaján.
Az egyik sarokban lévő asztalhoz ültünk le.
- Na, mit iszol? - kérdezte miközben a kezébe vette az itallapot.
- Én sört kérek, de te bármit választhatsz.
- Maradok a víznél. - mosolyogtam kínosan.
- Miért? Tényleg bármit kérhetsz. - tette kezét az asztalon pihenő kezemre. - Vagy kérjek neked valami koktélt? - kérdezte.
- Sebastian, én nem iszok alkoholt. - szólaltam meg halkan. - Mármint néha igen, mikor ünneplünk, vagy akármi, de én már nem szoktam inni. - magyaráztam neki.
- Oh, de egy barom vagyok. - vette el kezét az enyémről, és végigszántott vele az arcán. - Elhoztalak egy bárba, úgy, hogy nem is iszol. - motyogta magának - Sajnálom, Avril. - nézett végül rám.
- Nem tudhattad, Sebastian. - mosolyogtam. - Nekem jó lesz egy limonádé. - mondtam, majd elment a púlthoz kikérni az italokat.
- Hoztam egy boddzás limonádét neked. - rakta le elém.
Miközben ittunk, elbeszélgettünk elég sok mindenről. Elmesélte, hogy a hete milyen zsúfolt volt, mert egy új sorozatot fognak forgatni, és volt egy pár megbeszélése, meg ilyenek.

Miután mindkettem elfogyasztottuk a kért italunkat, Sebastian felállt a helyéről, és engem is magával húzott.
- Most hova megyünk? - kérdeztem fülébe suttogva. Kérdésemre nem kaptam választ. Egy "idegeneknek belépni tilos!" táblával találtuk szembe magunkat. Ez egyikünket sem izgatott igazán, így együtt nyitottuk ki a vasajtót, és léptünk ki rajta.
- Innen egész szép a város. - álltunk az épület tetején.
- Máskor is voltál már itt? - kérdeztem Sebastiantól. Megcsóválta a fejét miközben a tájat nézte.

Egész hideg lett a levegő, így visszaindultunk az épületbe. Vidáman mentünk le a lépcsőn, de mikor az egyik lépcsőfordulónál jártunk, hangokat hallottunk. Sebastian arréb lökött és a falhoz nyomott. Egymás szemeibe néztünk, és vártuk, hogy elmenjenek.
Sebastian ajkai alig voltak néhány centire enyémektől. Testével teljesen nekisimult enyémnek, szinte égett mindenem. Nem is tudom mit akartam abban a pillanatban. Talán, hogy megcsókoljon. Meg akartam csókolni, felkészültem rá, hogy megcsókolom, de Sebastian addigra eltávolodott tőlem, hogy megnézze elmentek-e már. Talán jobb is így.

Ismét az ajtómban álltunk, és csak néztünk egymás szemeibe. Elköszöntem tőle, majd bementem a házba.
Jobb lenne, ha most egy ideig távol tartanám magam tőle. Mivan, ha ismét beleszeretek? Az lenne a legrosszabb. És mi van, ha még azóta is szeretem?