8.2 - Stray Kids

12

- Meddig lehet kimenni? - kérdezem vacsora után két szobatársamtól, Changbintől és Jisungtól, miközben az ágyunkon fetrengünk. Ahhoz képest, amilyenre számítottunk, egy teljesen jó, egészen szép hotelbe kerültünk. Az évfolyamé az első és a második emelet, szóval magunkon kívül nem tudunk zavarni senkit sem, ha zajongunk. A kaja is finom volt, szóval... tökéletes, azt leszámítva, hogy még kicsit hideg a tengervíz.

- Azt hiszem, fél tizenegyig - válaszol Jisung, mire aztán harmadik társunk is rábólint, tehát elviekben pontos az információ.

A faliórára pillantok, ami negyed kilencet mutat. Akkor még van időm!

Gyorsan felpattanok, majd a ruhásszekrényhez megyek, hogy keressek egy pulóvert.

- Woojinék hanyasban vannak? - hadarom el, miután magamra kapom a szürke ruhadarabot, valamint a nyakláncomat.

- Harminchat. Várj, te most akarod?

- Mit? - néz ránk értetlenül a közöttünk legfiatalabb.

- Szerelmet vallani Woojinnek - forgatom meg a szemem.

- Mi van?! Én erről miért nem tudok? - kiált fel Jisung. - Mindegy, menj, aztán ügyesen!

- Úgy van! - bólogat Changbin, majd int, hogy induljak már.

- Meglesz, köszi srácok - mosolyodom el, majd kilépek az ajtón.

Harminchat... Az a második emeleten van. Ó, a francba...

Szinte rohanok a lépcsőn, majd végig a másik folyosón egyenesen a keresett szobáig. Megállok az ajtó előtt, és összeszedem magam. Mély levegő... Menni fog!

Bekopogok.

Szerencsémre az általam imádott személy nyit ajtót, viszont amint realizálja, hogy én vagyok az, megvető pillantásokkal illet. Haja kócos és vizes, ami nem tagadom, beindítja a fantáziámat. Bele akarok túrni...

- Beszélhetnénk? - töröm meg a feszült csendet.

- Nem beszélek veled semmiről - ránt vállat flegmán.

- Woojin! Hyung, az Isten szerelmére, kérlek! - váltok át könyörgésbe, ami úgy látszik, beválik, mivel egy sóhaj kíséretében beadja a derekát. - Vegyél fel pulcsit, aztán gyere.

- Előre félek, mit tervezel... - morog, miközben visszalép a szobába, de az ajtót nyitva hagyja arra a kevés időre, így tisztán látom, ahogy Hyunjin és Seungmin pattogatott kukoricával dobálják egymást.

Érett tinédzserek... Mondjuk, én is szívesen beszállnék, ha nem lenne most fontosabb dolgom.

- Elmentem, gyökerek! - szól oda nekik Woojin.

- A kurva anyád, Hyunjin, beledobtad a szemembe! Csá, te harmadik gyökér! - Seungmin kiáltása az utolsó, amit hallok, mielőtt hyungom rájuk csapja az ajtót.

- Nos, hova megyünk? - pillant felém, miközben elindulunk a folyosón.

- A partra - válaszolom egyszerűen, társamon pedig egyre inkább látszik, hogy nem bízik bennem, és legszívesebben belefojtana a vízbe.

Olyan öt perces csendes séta után megérkezünk, majd leülünk a selymes homokba. Az égen már a rózsaszín és a narancssárga árnyalatai lejtenek lágy, lassú táncot, jelezve, hogy közeledik az éjszaka. Pontosan úgy, ahogy elterveztem.

- Kezdem sejteni, mit akarsz, de mondd ki te - néz rám szerelmem, a vitánk óta először őszintén mosolyogva.

- Woojin - fogom meg a kezét. Egymás szemébe nézünk, tekintetében örökre el tudnék veszni. - Szerelmes vagyok beléd. És sajnálom, hogy erre csak akkor sikerült rájönnöm, amikor elveszítettelek, és az öngyilkosság szélén álltam. Szeretném, ha megbocsátanál, még akkor is, ha ekkora pancser vagyok, és szeretném, ha ebben a zűrös világban biztos pontot nyújthatnánk egymásnak. Kim Woojin, lennél a párom?

Szabad kezével egyre csak folyó könnyeit kezdi el letörölni. Úristen, ez elviekben jó jel, nem? Nem vagyok teljesen hülye az ilyen beszédekhez, ez az!

- Igen. Lennék a párod - mondja, majd sírva a nyakamba borul. - És sajnálom, hogy egy bunkó paraszt voltam veled - motyogja a vállamba.

Védelmezően átölelem őt, és egy puszit nyomok a feje tetejére, mire eltol magától. Kérdőn nézek rá, de mielőtt még megszólalhatnék, ajkait az enyéimhez nyomja, ezzel megszüntetve a szavak szükségességét.

Rengeteg csókunk volt már, de ez az első, amit valós érzelmek befolyásolnak.

Azt mondják, semmi sem tökéletes.

Mégis ez a pillanat, ahogy a színes ég alatt a tengerparton csókolózom azzal, akinek bármit és mindent megadnék, és mostmár a páromnak tudhatok, számomra az.