What Am I ✓ [ 1 ]

Second

-Üdvözlöm az intézményünkben, Miss Lavigne.-kezdte az igazgató, miután helyetfoglaltam az asztala másik oldalán lévő székben.-Itt lesz az órarendje, és egy térkép a termekhez. A könyveket az iskola könyvtárában veheti fel. A csengetési rend kicsibe le van írva a tájékoztatóban, a házirenddel együtt. Ma még nem kötelező bemennie az órákra, de holnaptól minden másodperc késés fel lesz jegyezve. Egyéb kérdés ?-megráztam a fejem és elhagytam az irodát.
Mivel nem voltam kötelező bemenni az órákra, úgy döntöttem, hogy feltérképezem egy kicsit azt a helyet belülről, ahol a napjaim nagy részét fogom tölteni.

Mire az ebédlőbe értem, már a diákok nagy része ott volt, és az aznapi menzás ételt fogyasztotta. Nem igazán voltam éhes, így már épp indulni készültem a másik irányba, amikor egy kéz ragadta meg a karom. A tegnapi srác, asszem Edward.

-Szia, Celeste. Van kedved csatlakozni ?-kérdezte tőlem, majd hátranézett az egyik asztalra, ahonnan mindenki minket figyelt. Bólintottam egyet, így Edward-dal együtt sétáltam a barátaihoz.-Emberek, ő itt Celeste Lavigne. Celeste, ő itt Bella, Alice, Jasper, Rosalie, Emmett, Mike, Angela, Jess és Eric.

-Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mosolyogtam, majd leültem Bella és Alice közé, mivel csak ott volt hely.

-És Celeste, honnan költöztetek ide ?-kezdett bele a beszélgetésbe az egyik srác, akit asszem' Mikenak hívnak. Szőke, hosszúkás haja lelógott az arca két oldalán, ennek köszönhetően valószínüleg a jövőben ez lesz nálam a védjegye, amiről meg fogom ismerni.

-Port Angelesből, bár az apám Kanadában lakik. Nem igazán tartjuk a kapcsolatot.-magyaráztam el a családi hátterem, egy-két részletet kihagyva. Rengeteg kérdést kaptam, akárcsak választ. Edward és Bella, Alice és Jasper, Rosalie és Emmett, Angela és Eric mind egy párt alkottak. És ami azt illeti, tényleg mindannyian összeillenek a másikkal, ehhez kétség sem fér.
Viszont volt egy pillanat, amikor Alice furán kezdett el viselkedni, és mintha Edwardra is átragadt volna. De nem foglalkoztam vele különösebben, inkább cseverésztem Bellaval és Jessel.

Ebéd után-amit amúgy nem ettem, akárcsak jó páran az asztalnál-elmentem a könyveimért, majd indultam is haza.
Otthon nem volt senki, ezért nekiálltam valami ehetőt varázsolni, ami nem volt más, mint a spagetti. Egész gyorsan kész is lettem, így miután szedtem magamnak egy tányérba leültem az asztalhoz és az órarendem kezdtem tanulmányozni. Nem volt kifejezetten bajom vele, csak ne jönne egymás után a fizika és a kémia pénteken.
Miután befejeztem a késői ebédemet, a tányért a mosogatóba tettem, és bevittem a könyveket a nappaliba, hogy be tudjam fedni. Mikor épp neki kezdtem volna, anya lépkedett be a látóterembe.

-Szia, Kincsem. Milyen napod volt ?-kérdezte egyből, amint meglátott. Meséltem neki a napomról, majd ő is az övéről. Szerencsésen felvették a kórházba, így holnaptól már ő is kezdi a munkát.
Akárhogy és akármint, örülök, hogy ilyen anyukám van. Mindent megtesz annak az érdekében, hogy nekem jó legyen, ha már az apámat nem érdeklem. Ha anya nem lenne, szerintem én már rég valami csövesszállón lennék. Tekintve, hogy mindkét oldali nagyszüleim elhunytak, akárcsak a nővérem, anyán kívül nem sok rokonom van. Vagy esetleg aki van, az is Európa valamelyik részén.

Lefekvéshez készülődve megpittyent a telefonom.
Ismeretlen számról jött az üzenet, így a kíváncsiság vezérelt, amikor megnyitottam.

Szia, Celeste !
Bella vagyok, és csak annyit szeretnék mondani, hogy majd suli végén Alice szervez egy érettségi partit, ahova szeretné ha te is jönnél. Reméljük el tudsz majd jönni.

Parti ? Nem igazán az én asztalom. És eleve ki tudja, hogy két és fél hónap múlva mi lesz, van addig még idő.

Hali, Bells.
Nem mondok még semmi biztosat, de örülök, hogy gondoltatok rám. Igazán sokat jelent.