What Am I ✓ [ 1 ]

Fourth

Mivel a partit Alice szervezi, ezért Bella-val ketten fogtunk neki a készülődésnek, a mi házunkban. Az amúgy egyenes hajamba tettem pár hullámot, amit aztán lefújtam hajlakkal  barátnőm pedig kivasalta a sajátját. Felvettük a már előkészített ruháinkat, amit erre az alkalomra vettünk, és jöhetett a smink. Bells csak szempillaspirált és egy kis pirosítót rakott az arcára, viszont én ezeken kívül még egy bordó színű rúzst is felkentem.
Mire elkészültünk már ott járt az idő, hogy indulni kéne, így a Swan lány autójába bepattanva el is hagytuk a házunkat.
Kicsit ideges voltam, nem tudtam, hogy mire számítsak. Nem nagy szokásom ilyen helyekre járni, így remélem, hogy a baráti társaságomból valaki mindig ott lesz mellettem és nem fogok olyan elveszettnek tűnni.

Alice-ék háza az erdő közepén volt, ám így is könnyedén sikerült autóval megközelíteni. Elképesztően gyönyörűnek találtam kívülről, gondolom belülről is hasonlóan csodás.
Alice, mintha az ajtóban toporogva várt volna minket futott ki az építményből. Pillanatok alatt ott is volt, sőt, inkább egy pillanat alatt. De komolyan, nem is pislogtam, ő már ölelgetett és arról áradozott, hogy milyen csinosak vagyunk.
Mivel már szürkület volt, bementünk a fénybe, ahol már a családjuk és barátaik tartózkodtak. Meg persze jó pár olyan ember is, akit még életemben nem láttam. Köszöntünk a kis társaságunk már itt lévő tagjainak, ezután pedig beszélgetésbe elegyedtünk.

Olyan másfél óra után, amikor Jess-szel és Angela-val táncoltunk a nappaliban, Bella jött oda hozzám.

-Celeste, szeretném ha megismernéd az egyik nagyon jó barátomat.-mondta mosolyogva, majd elindult arra amerről jött, én pedig követtem.
A ház-vagy inkább labirintus-egy csendes zugába érkeztünk. Egy full feketébe öltözött srác állt háttal nekünk, közben pedig a hatalmas ablakokon nézett kifelé.

-Jacob, ő itt Celeste. Nem rég költöztek Forks-ba.-mondta Bella, mire a srác megfordult. Én pedig majdnem elájultam. Nem fogok hazudni, eszméletlen jól nézett ki ez a Jacob gyerek. Fekete hajával, barna szemével nem igazán mondanám annak az embernek, aki kitűnik mások közül, de talán ettől is olyan vonzó. Életemben nem láttam még ennyire cuki, helyes, vonzó, tekintélyt parancsoló fiút. Öltözete kiemelte izmait, amitől csak mégjobban megeredt a nyál a számban. Remélem nem vette észre, hogy annyira bámulom, hogy mindjárt kiesik a szemem...

-Celeste, ő itt Jacob. Már pici korunk óta ismerjük egymást. Ő az én nem vérszerinti öcsém.-magyarázta Bells, a végén egy nevetéssel. Öcsém ? Hány éves, kérlek mondd, hogy nem tizennégy !
Remegve nyújtottam a kezem felé, miközben mosolyogtam, mint egy tejbetök. Már épp meg akartam kérdezni a barátnőmet, hogy miért volt ilyen fontos, hogy találkozzunk, amikor Edward lépett be a helyiségbe.

-Bocsánat srácok, de elrabolom Bella-t egy kicsit.-a fiú megfogta a lány derekát, és épp indult volna kifele, amikor még az említett visszafordult hozzánk egy pillanatra.

-Ugye meglesztek ?-kérdezte tőlünk, félig mosolyogva a lány. Mindketten némán bólintottunk, így nyugodt szívvel hagytak minket magunkra.
Jacob felé fordultam, aki halvány mosollyal az arcán méregetett. Kezdett kínos lenni a csönd, ezért valami beszélgetés témát kerestem az agyam valamelyik raktárában.

-Szóval Jacob. Hm. Hogy lehet, hogy még nem találkoztunk ?-kérdeztem tőle óvatosan, közben pedig felültem az íróasztalra. Kezeimmel magam mögött megtámaszkodtam, és végre ráemeltem tekintetem.

-La Push-ban élek és oda is járok iskolába, valószínüleg ezért. Biztos én is emlékeznék rád, ha már láttalak volna. Egy ilyen szépséget nehéz lenne elfelejteni.-bókolt, mire kihagyott egy ütemet a szívem. És biztosra veszem, hogy olyan piros is vagyok, mint a legérettebb paradicsom(nem a rohadt, hanem érett na🤣-szerk.). 

-Még soha nem jártam La Push-ban. Milyen ott ?-tereltem a témát.

-Felhős, esős, kicsit szeles. De közel van a tenger, így teljes mértékben megértem.

-Szeretsz ott élni ?-nem voltam benne biztos, hogy befejezte a mondandóját, de teljesen megbabonázott ahogyan mozog a szája. Nem is igazán figyeltem arra amit mond, hanem csak arra ahogyan formálja a szavakat. Eszméletlen milyen hatással van rám pár perc után.

-Igen, nagyon is. Sokszor járok az erdőbe és a tengerpartra. Igazán nyugtató hatással van rám a természet, így a napjaim nagy részét a kettő valamelyikén töltöm.-magyarázta nekem, majd ő is felült mellém az asztalra. Elmosolyodtam a válaszán. Tényleg látszik rajta, hogy szereti az otthonát, és hogy ide tartozik.

-Biztos jó lehet. Port Angeles-ben nem sok ilyen lehetőség volt, így leginkább otthon voltam.-elhúztam a szám, és a lábaim lóbálni kezdtem.

-Elviszlek.-mondta hirtelen. Eleinte nem is értettem, hogy mit mond. Nem tudtam ilyen tempóban felfogni.

-Hogy micsoda ?

-Elviszlek La Push-ba. A ház előtt áll a motorom.-mondta nekem egy csábító mosollyal.

-Nem gondolod, hogy egy kicsit késő van ehhez ?-nem az, hogy nem akartam menni, mert akkor életem legnagyobb hazugságát mondanám. Hanem nem akartam Jacob-nak kellemetlenséget okozni, amiért engem körbe kell vezetni. Tudom, hogy ő ajánlotta fel, de akkor is.

-Nem.

-Jól van, menjünk.-egyeztem bele sóhajtva, de közben a fejemben azt kiabáltam, hogy "Úristen, Jacob-bal megyek motorozni késő este ! Hamarabb kellett volna ideköltöznünk !"