Twenty-fourth

669 37 5
                                    

Az érzések egy idő után elhalványulnak. Nem fog folyamatosan azon kattogni az agyad. Nem lesz az életed meghatározó része. Nem fogsz rá emlékezni. Persze ezt én honnan is tudnám...

A nyáriszünetem maradék napjai teljes stresszben és betegségben telnek. Több szempontból is stresszes, úgyhogy tegyünk egy kis visszaemlékezést az elmúlt napok eseményeire. Nem mintha nem gondolkoztam volna rajta eleget.

❁❁❁

-Ugyan, Carlisle. Nem lesz mutáns a gyerek.-bizonygatta Emmett igazát. Bella pocakjában a baba iszonyatos gyorsasággal nő, amire nincs is nagyon magyarázat. Egyszerűen vámpír. Amiről mellesleg nincsenek olyan jó feljegyzések, ez pedig eléggé aggasztja a Cullen családot. Sajnos vizsgálatokat se lehet rajta végezni, így teljes meglepetés élményében lesz részünk születésekor.

-Nem kell, hogy mutáns legyen. Lehet teljesen egészséges, mégis kattos.-mondta Alice.

-Hány kattosról gondoskodtunk már, de komolyan ? Riley, James, Victoria...-várjunk, Victoria ?

-Te olyan sorsot akarsz a gyerekemnek, mint amilyet ők kaptak ?-háborodott fel Bella, teljesen jogosan.

-Nem így értettem. Egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy simán el tudunk velük bánni.-magyaráta Emmett, de én még mindig a felsorolásánál ragadtam le.

-Áljunk meg egy pillanatra.-szóltam közbe, mire mindenki rám figyelt-Milyen Victoriáról van szó ?

-Vörös, James-nek hívták a pasiját...és igazából ennyi.-informált engem Jasper, mire nekem szinte megállt a levegő a tüdőmben.

-Ti...ti öltétek meg ?

-Valójában Edward.-szólalt meg Carlisle-Újszülött hadsereget szervezett, hogy bosszútálljon rajta, amiért megölte James-t. Aki pedig majdnem megölte Bella-t.

-Úristen. Ugye csak álmodok...-motyogtam magamnak, de a szobában tartózkodó 7 vámpír füle mellett nem siklott el úgysem.
Éreztem, ahogy kifut az arcomból a vér és bármelyik pillanatban megcsodálhattam volna a padlót közelebbről.

-Celeste, minden oké ? Hé !-paskolgatta az arcom Esme.-Hozzatok egy pohár vízet.-nézett hátra a többiekre, közben még beszélt valamit, de nekem elkezdett sípolni a fülem valamint még a szoba is forgott körülöttem.

-Victoria...

-Mi van vele ?

-A nővérem volt !-csattantam fel, mire mindenki arcára kiült a döbbenet.-A nővérem gyilkosaival barátkoztam.-mondtam döbbenten, tágra nyílt szemekkel. Lassan hátrálni kezdtem a bejárat ajtó felé. A többiek még mindig sokkos állapotban voltak, de Edward időben kapcsolt és próbált megállítani.

-Celeste, figyelj...-kezdte, de én félbeszakítottam.

-Ne ! Ne érj hozzám...-a házból kiérve azonnal rohanni kedztem és mivel az erdő közepén vagyunk, csak a fák között keringtem. Mikor már végképp nem tudtam tartani az iramot leültem egy fatönkre.
Ugye ez csak egy vicc ? Mégis miért pont velem történik ilyen ? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ebben az élet nevű dologban ?

Megértem, hogy miért tették. Egyedül magamra vagyok mérges, amiért nem jöttem rá hamarabb. Bár hogy is jöhettem volna rá. Semmi ilyesmiről nem volt szó eddig, nem beszéltem a nővéremről. Nem egy kellemes téma.

What Am I ✓ [ 1 ]Where stories live. Discover now